2007. december 10., hétfő

Kiss Ernő dandártábornok

Kiss Ernő dandártábornok
Névtelen levél árulta be Kiss alázós szokásait

"A frusztráció miatt a testület fele pszichológushoz járt."
"Az ismert pisilős ügye után, amikor a Teve utcai objektumot őrző rendőrlányt részegen bántalmazta, megrugdosta (...)"
"nem hangoztatná folyamatosan, hogy ő olyan sokat tud a mostani felelős vezetőkröl, hogy ha ő kitálalna, akkor kiürülne a parlament. "



2007. 12. 10., 14:27 | index
Rendszeresen megalázta a XIII. kerület rendőreit Kiss Ernő, állítja egy, a dandártábornok viselt dolgait kiteregető névtelen levél, amit a rendőrség országos vezetése is komolyan vett. A levélben szereplő állításokról már a kapitányi szolgálati autóval történt baleset előtt elkezdődött a belső vizsgálat. A rendőrkapitány megfélemlítési módszereit részletező írás az Index birtokába jutott.

Kiss Ernő személyes bosszújától való félelemmel indokolta a legfelső rendőri vezetőkhöz írt levelében az ismeretlen szerző, hogy miért nem vállalja nevével a XIII. kerületi rendőrkapitányságon uralkodó állapotokról szóló beszámolóját. Az Index információi szerint ez az aláírás nélküli, de egyértelműen bennfentes információkat feltáró levél lett az alapja annak a belső vizsgálatnak, amely már hetekkel a kapitány autójával történt baleset előtt elindult.

Az Index kérdésére az ORFK-nál megerősítették, hogy Kiss ügyeiről egy névtelen levél tájékoztatta először a főkapitányt. A levél nagyjából akkor érkezett a Teve utcába, amikor a sajtó figyelmét egy álnéven jegyzett blogbejegyzés is ráirányította a XIII. kerületi kapitányságra. Garamvölgyi László ORFK kommunikációs igazgató november 7-én jelentette be, hogy az országos főkapitány, Bencze József elrendelte az állítások kivizsgálását. Az ügy azóta a Budapesti Nyomozó Ügyészséghez került. Morvai Attila szóvivő az Indexnek elmondta, hogy a XIII. kerületi kapitányság ügyiben eddig két tanút hallgattak ki. A tanúk rendőrök voltak. Morvai arról nem akart részleteket elárulni, hogy a tanúkat az "alteregós balesettel", vagy szakmai és fegyelmi vétségek miatt indult vizsgálattal kapcsolatban kérdezték a nyomozók.

A belső vizsgálat alapját képező levél az Index birtokába került. Ebben a kapitányság ügyeit jól ismerő szerző a pisis (pisis.blog.hu) névre keresztelt blogon megjelenteknél sokkal részletesebben mutatja be, milyen hangulat uralkodott az időközben leváltott Kiss főnöksége alatt. A levél rengeteg konkrét esetet sorol fel, amikor a dandártábornok megalázta beosztottjait, és durván megtorolt minden olyan megnyilvánulást, ami nem illett bele az ő saját elképzeléseibe.

A szerző szerint Kiss hatalmaskodásai miatt szokatlan arányokat öltött a fluktuáció, aki merte, áthelyeztette magát. A kapitány azonban személyes sértésnek vette, ha valaki megpróbálta otthagyni. A forrás szerint a dandártábornok nemcsak a távozás előtti időszakot keserítette meg az "árulók" számára, hanem leendő munkahelyükre is utánuk nyúlt. Még érkezésük előtt informálta az új főnököt az érkező tehetségtelenségéről, inkompetenciájáról. A frusztráció miatt a testület fele pszichológushoz járt.

A levél szerint Kiss a szakmai munkába is beleszólt. Az ORFK-nak megküldött írás többek között egy margitszigeti rablás történetével példálózik. Az áldozat egy vak nő volt, akit egy vakvezető kutya kísért. Kiss Ernő azt javasolta, hogy másnap az elkövetés időpontjában szedjék össze a nyomozók a szigeten tartózkodó embereket, vigyék őket a vakvezető kutya elé. Amelyiket megugatja, az a tettes.

A kapitány szokása volt az is, hogy eligazításon tolja le az akciókat irányító rendőröket, lehetőleg beosztottjai előtt. Előszeretettel vette kézbe azokat az ügyeket, amelyekben ismerősei is érintettek voltak. Ilyen esetekben a XIII. kerületi állománynak többször kellett törvénytelenséget tartalmazó parancsokat visszaverniük.



A pisis.blog.hu ezidáig egyetlen bejegyzése:

Egy rendőrségi őskövület ismét kísért

Szeretnék megosztani mindenkivel egy nagyon rossz tapasztalatot, amely nem csak engem, hanem az egész társadalmat érintheti. Dr. Kiss Ernő dandártábornokról ejtenék egy pár szót. Folyamatosan figyelemmel kísértem és kísérem ténykedéseit, így tudomásom van arról, hogy nagyon sok ember életét, karrierjét tönkre tette, de nem csak a rendőrségnél, hanem a civil életben is. Akiket civilként tönkre tett, azok nem bűnözők, hanem az ügyekben nem úgy közreműködő személyek, ahogy Ő azt szerette volna. Ilyen embert a mostani, nagyon jó irányban megváltozott rendőri vezetés, hogyan tűrhet meg maga között? Ott is mindenki retteg tőle? „Áldásos” tevékenységét sajnos jelen munkahelyén, a XIII. kerületi kapitányságon is folytatja. Az ismert pisilős ügye után, amikor a Teve utcai objektumot őrző rendőrlányt részegen bántalmazta, megrugdosta ( már is felmerül a kérdés: hogyan lehet ilyen ember felelős vezető? Tábornokok ellen nem kell eljárást indítani?) szerencsére több évre kivonták a forgalomból. Ezek után érthetetlen okból kinevezték a XIII. kerületi kapitányság vezetőjének, ahol sértődötten, de elfogadta munkakörét. Lehet, hogy emberünk túl sokat tud a KBI-s múltjára való tekintettel a mostani vezetésről? Ez gyaníthatóan igaz, mert különben nem lenne újra porondon, és nem hangoztatná folyamatosan, hogy ő olyan sokat tud a mostani felelős vezetőkröl, hogy ha ő kitálalna, akkor kiürülne a parlament. Róla nem tud senki semmit? Dehogy is nem, csak félnek tőle. Ugyan úgy, mint a mostani beosztottai, akiket rettegésben tart buta, hozzá nem értő intézkedéseivel és ellehetetleníti a munkájukat. Miért van az, hogy amióta ő a kerületi rendőrkapitány, az állomány 80 %-a lecserélődött? Az elég sok bűncselekményt felderítő kapitányság az ő uralkodása alatt az utolsó helyre esett vissza. És miért van az, hogy itt a legnagyobb az emberhiány? Ez mind a "hozzáértő" vezetésnek köszönhető?





Kiss Ernő hasonmásverseny (origo.hu)

Click Here to Read More

2007. december 9., vasárnap

Naomi Klein: katasztrófatőke

Naomi Klein
Katasztrófatőke
Népszabadság • Almási Miklós • 2007. december 8.


No Logo című könyvéből tudtuk meg, hogy az egyik nagy márka távol-keleti gyárában gyerekmunkások varrták a sportcipőket. Azóta persze már nem csinálnak ilyen csúnya dolgot (vagy ki tudja?). Ez Naomi Klein névjegye: kemény kapitalizmuskritika, tényfeltáró szenvedély - odamegy, és megnézi, mi van.

A mostani, A sokkdoktrína című könyve is így született. Segíteni ment New Orleansba a Katrina hurrikán után. Ott viszont csak csodálkozott egy darabig, hogy a nagymenő építési vállalkozó milyen nyugodtan issza kávéját a romok, nyomorultak és hullák között. Merthogy - mondta a beruházó - nagyon jók a kilátások, ilyen óriási letisztított terepet nem lehetne ám csak úgy kikapni. Itt viszont minden kész, jöhet a lakópark. Na ne, mondja Naomi Klein, talán az újjáépítés? Ugyan már, minek, nem érné meg, vadi új luxus lakópark viszont tuti biznisz. És elmagyarázta: végre felszámolódott az államilag támogatott lakások tömege. "Nem tudtuk volna megcsinálni. Isten segített." A katasztrófa a tőke kezére játszott: most vacakoljanak az újjáépítéssel? A terület úgyis a tengerszint alatt van, a régi házikók helyrehozását felejtsd el. Csak a jónéptől megszabadulni. Meg is szabadulnak.

Ebből az élményből jött az új könyv ötlete: hogyan talál egymásra a természeti (politikai) katasztrófa és a tőke. Vagyis nem a szerencsétleneken kell segíteni, hanem az új lehetőséget hipp-hopp gyorsasággal kiaknázni. Mielőtt még bárki észbe kapna. A "katasztrófakapitalizmus" - Naomi terminusa és a könyv alcíme - taktikája a gyorsaság: egy-egy nagy megrázkódtatás után mindenki sokkos állapotba kerül - akkor kell visszafordíthatatlan döntéseket hozni, amíg tart az ájult állapot. Ez történt pl. a Távol-Keleten a cunami után: így épültek az új, osztályon felüli csodanyaralók az elsodort falvak helyén... Itt, New Orleansban, a katasztrófavidéken a több tucat állami iskolát azonnal privát iskolákra cseréltek le (a privatizálás és beruházás pillanatok műve volt), a színes bőrűek (csóró helyi lakosok gyerekei) utazzanak messzebb, ha suliba akarnak menni.

A könyv tézise azonban ennél keményebb: nemcsak természeti katasztrófák gyorsítják a tőkebehatolást. Az erőszakos politikai fordulatokat, puccsokat is neoliberális (gyarmatosító?) tőkeformák követik. A neolib doktrína szerint a puccs után mindent azonnal privatizálni kell, szabad árrendszert és szabad devizaárfolyamokat kell bevezetni - nem szabad türelmi időt engedni. És persze nincs állami beavatkozás vagy szociális korrekció, mert ugye a "piac mindent megold", így mivel pl. a munkanélküli maga felelős sorsáért, segélyeket is vissza kell faragni stb. Ez történt Chilében, a Pinochet-puccs másnapján: még szóltak a fegyverek, de már megjelent Milton Friedman csapata (az ún. "Chicago boyok") és mire a jónép észbe kapott, már át is gyúrták a gazdasági rendszert. De így volt ez a Gorbacsov elleni puccs után is, Jelcin azonnal engedett a sokkterápiásoknak. Ez a sokkterápia (neoliberális kezelésmód), aminek az a lényege, hogy gyorsan, egy villanás alatt rá kell ereszteni az összes piaci erőt az országra, aztán majd meglátjuk. Megláttuk. Ma már talán az eredeti sokkterapeuta (Jeffrey Sachs professzor) is árnyaltabban látja egykori működését. Naomi Klein viszont úgy gondolja, a posztmodern tőke az ilyen katasztrófákat kedveli, mert akkor szabadon kavarhat.

Van ennél rosszabb is - mondja a könyv. Szerinte Dél-Amerikában, Indonéziában a neoliberális sokkterápiát a hirtelen bevillantott véres erőszak indította el. Ez tette kábulttá a népet egy időre - aki felszólalt, elvitte a junta. Kuss volt egy darabig: ezalatt be lehetett rendezni az új gazdasági intézményeket. Erőszak és gazdaság így függenek össze. Vagyis: nemcsak természeti katasztrófák szolgálhatják a neoliberális "reformokat", hanem ezeket a katasztrófákat mesterségesen is elő lehet idézni - IMF és a G7 statisztálásával. Nehéz olvasni e tétel dél-amerikai, chilei, argentin és brazil dokumentációját, a "Chicago boyok" (a Friedman-iskola fiatal közgazdászainak), valamint a nyílt terror, a titkos kínzókamrák technikájának szövetségét. Utólag persze mindenki tagadja, hogy folyt volna valami vér is, különben is, a gazdasági siker - pl. Chilében - mindent feledtet. Csakhogy Irak is így "alakult át": még égtek a házak, máris megnyílt a nyugati (amerikai) cégek előtt a pálya. Valahogy így működik a "katasztrófakapitalizmus": előbb csontig le kell pusztítani a társadalmi rendszert, aztán bevezetni a legnyersebb kapitalizmust, végül majd jön a demokrácia is valahogy. Legfeljebb - nem jön. Emberi jogok? - kit érdekel. Így Naomi Klein.

Nem nagyon túlzom el a könyv téziseit, Naomi Klein kedveli a sarkos fogalmazásokat. Poénjai nem mindig találnak, sőt van, amikor téved. Egy dologgal nyer: végre valaki mesél ezekről a kevésbé látható történetekről is - mi történik a média által hanyagolt - egykori harmadik - világban, mit jelent az újkapitalizmus legdurvább fegyvertárának bevetése. Hogyan működik a globalizáció médiaárnyékban. Naomi Klein nem autókat gyújt és köveket dobál az antiglobalista tüntetéseken: titkokat tár fel, elmismásolt tényeket keres, be akar szólni - le akar leplezni. A szenvedélye vonzó, írása izgalmas, csak végtelenül szomorú.

(Naomi Klein: A sokkdoktrína. A katasztrófakapitalizmus keletkezése, 2007.)

Click Here to Read More