"A társasági adót nem sikerült megemelni, Gyurcsány egyik legfontosabb gazdasági terve már beiktatása előtt megbukott. Jelképesen is meg kellett alázkodnia, amikor ő járult az OTP nagy hatalmú elnökének színe elé a takarékpénztár-bank székházában, nem pedig ő fogadta hivatalában a bankvezért. Az OTP elnöke egyébként hozta a globálkomprádor cápa formáját: megfenyegette a kormányt és a takarékpénztár ügyfeleit, hogy ha adóznia kell, inkább Szlovákiába viszi át a biznisz egy részét. A fenyegetés hatott. Pedig ez merő potomság. Bizonyos profithatár fölött minden egyes cég - nem csak a bankok - társasági adóját meg kellett volna emelni. Meg is kell, meg is fogják."
TGM
Egy lépés előre
Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2004. október 2.
Gyurcsány Ferenc a Magyar Köztársaság új miniszterelnöke. Gratulálunk.
Gyurcsány Ferenc - akár szocialista elődei, Horn Gyula és Medgyessy Péter - a régi rendszerből maradt ránk. A régi rendszerben megszerzett pozíciója és kapcsolatai folytán lett gazdag ember, s ez sokunkban kellemetlen, kínos, feszengő érzéseket kelt. De ez csak az új miniszterelnök biográfiája. Tudomásul kell vennünk - bár nem szívesen teszszük -, hogy köztünk és a bukott parancsuralmi rendszer között nincs és nem is lesz cezúra. Akkor is, ha a ma élő nemzedékek kihalnak, némelyek majd utódai lesznek Ezeknek és némelyek utódai lesznek Azoknak. A szocialista pártban és a jobboldalon is vannak Ezek és Azok. (Az SZDSZ-ben, a magyar liberális pártban - szemben minden ellenkező híreszteléssel - még mindig csak Ezek vannak, Azok szinte egyáltalán nem.) Így élünk. Tizennégy esztendővel ezelőtt azt hittem, az Azok és az Amazok története végleg befejeződött. Tévedtem ebben is, mint annyi másban.
Szóval: gratulálunk.
Az új miniszterelnök abban, amit az előbb elmondtam róla, megegyezik sokakkal. Az új uralkodó osztály, az új nagypolgárság többségével.
Az új miniszterelnök megértette, hogy az 1989 óta uralomra jutott - s évtizeddel korábban megkezdődött - neoliberális/neokonzervatív korszaknak vége. Ezt ugyan vetélytársa, a jobboldali ellenzék vezére is érti, csak őt nyűgözi (szövetségesei miatt) a konzervatív hagyomány, amelytől számos tekintetben nem szakadhat el.
De ami fontosabb: miben különbözik másoktól?
Először is - és ez a legfontosabb - Gyurcsány az új Magyarországon az új korszellem megtestesítője.
Ennyiben fontosabb ideológusként és a balközép (amelyhez nem tartozom) ihletőjeként, mint vezetőként. Az új miniszterelnök megértette, hogy az 1989 óta uralomra jutott - s évtizeddel korábban megkezdődött - neoliberális/neokonzervatív korszaknak vége. Ezt ugyan vetélytársa, a jobboldali ellenzék vezére is érti, csak őt nyűgözi (szövetségesei miatt) a konzervatív hagyomány, amelytől számos tekintetben nem szakadhat el. A szocialista miniszterelnök láthatólag tudja, hogy "a harmadik út" járhatatlannak és tévesnek bizonyult kitérője után más hangokat kíván hallani a rendszerhű (a tőkés rendszerhez hű), mérsékelt baloldal.
Gyurcsány megértette, hogy a kapitalizmust korlátozni kell, különben nem lehet megvédeni. Megértette, hogy az egyenlőtlenség mai magyarországi mértéke a rendszer és az ország stabilitását fenyegeti. Nem különösebben erkölcsös közvéleményünk se lehet a végtelenségig közömbös a fölháborító nyomorral szemben, amely milliókat sújt egy mégiscsak viszonylag jómódú országban.
Az új szocialista miniszterelnök belátta, hogy a minden tekintetben a tőkének és a tőkéseknek kedvező szabályrendszer a magyar népből csak mélységes undort vált ki.
Másodszor: az új miniszterelnök azt is megértette, hogy a cigánykérdés az ország - az egyenlőtlenség akut és virulens formáival összefüggő - legfontosabb kérdése, amely a gazdaságpolitikától a nemzeti identitásig, a szabadságjogok rendszerétől a világnézetek vetélkedéséig mindent befolyásol, s ha nincs megoldás, mindent maga alá temet. Gyurcsány cigányul - lovári dialektusban - mondott el két mondatot az Országházban. Evvel máris tett valami emlékezeteset. A szó is tett. Kormányának van két olyan tagja - Magyar Bálint és Göncz Kinga -, aki elkötelezettnek látszik a romák egyenjogúsága mellett.
Harmadszor: valamivel kevésbé világos, tudja-e Gyurcsány, hogy szocialista pártnak és szocialista kormánynak elsősorban, másodsorban és harmadsorban csak a munkásságra lehet, szabad és kell támaszkodnia, és ez - a szociáldemokrácia minden hányattatása után se - nem változik s nem változhat. Az új, meglehetősen furcsa kormánylistán (a szerda esti kiszivárogtatások alapján a kabinet főleg "no name" technokratákból és menedzserekből fog állni...) egyetlen államtitkár (a munkaügyi) jön a szakszervezetekből. Nincs, nem volt és nem lesz olyan szociáldemokrata párt és olyan szociáldemokrata kormány, amely nem él szimbiózisban a szakszervezetekkel. Az ilyen párt, az ilyen kormány növeli a tőke terheit és emeli a munkajövedelmeket.
Negyedszer: az új szocialista miniszterelnök láthatólag sejti, hogy nincs, nem volt és nem is lehetséges olyan szociáldemokrata intézkedési terv, amely ne váltaná ki a tőkésosztály és a polgári értelmiség dühödt ellenszenvét. A kormánypártinak számító szociálliberális, balközép sajtó - még a szocialista Népszava is - ellenségesen fogadta Gyurcsány javaslatát a nagytőke megsarcolására. A napi és heti sajtó liberális gazdasági szemleírói (a gazdasági kommentátorok döntő többsége tehát) demagógnak és populistának csúfolták a pénzintézetek társasági adójának nyolcszázalékos emelésére vonatkozó szocialista ötletet.
A társasági adót nem sikerült megemelni, Gyurcsány egyik legfontosabb gazdasági terve már beiktatása előtt megbukott. Jelképesen is meg kellett alázkodnia, amikor ő járult az OTP nagy hatalmú elnökének színe elé a takarékpénztár-bank székházában, nem pedig ő fogadta hivatalában a bankvezért. Az OTP elnöke egyébként hozta a globálkomprádor cápa formáját: megfenyegette a kormányt és a takarékpénztár ügyfeleit, hogy ha adóznia kell, inkább Szlovákiába viszi át a biznisz egy részét. A fenyegetés hatott. Pedig ez merő potomság. Bizonyos profithatár fölött minden egyes cég - nem csak a bankok - társasági adóját meg kellett volna emelni. Meg is kell, meg is fogják.
Ötödször: az új szocialista miniszterelnök láthatólag megértette, hogy a lényegi közjavak oszthatatlanok, nem piacosíthatók és nem privatizálhatók. Gyurcsány eddigi legnagyobb és legkonkrétabb eredménye: negatívum. Az egészségügyi reformot levették a napirendről - igen helyesen -, a felsőoktatási reformot fölpuhították. Ez még nem különbözik a jobboldali ellenzék vezérének, Orbán képviselőnek attól a kevéssé izgalmas gondolatától, amely szerint az országnak nem reformokra van szükségre, hanem nyugalomra és biztonságra. (A "reform" szó persze nálunk is, mint Németországban és Ausztriában, piaci reformot jelent.)
Ám a közjavak védelme nem a legkirívóbb és legabszurdabb privatizálások elhalasztását vagy enyhe korlátozását jelenti, hanem - a vasút és a posta, a vízművek, az elektromos művek, a még állami erőművek, a tankönyvkiadás és a legfontosabb kulturális és oktatási intézmények állami tulajdonban tartása, bővítése és fejlesztése mellett - bizonyos dolgok államosítását és bizonyos dolgok szétosztását a honpolgárok között. A víz, a levegő, a megmaradt zöldterületek (parkok, erdők) nem foghatók be a profittermelésbe. A digitális információnak ingyenesen hozzáférhetővé kell válnia. A szerzői jogot korlátozni kell, és ki kell vonni a hatálya alól az élő szervezeteket (a módosított génektől a nemesített vetőmagig). A távolsági buszjáratokat állami ellenőrzés alá kell vonni. Meg kell akadályozni a vasúti szárnyvonalak és a helyi jegypénztárak fölszámolását. Vissza kell állítani a falusi postahivatalokat. Más szóval: útját kell végre állni a rombolásnak. Ez a balközép kormány minimális, defenzív föladata. Ez a megváltozott korszellem következménye. Evégett növelni kell az állam bevételeit, méghozzá nem személyi jövedelemadóból és nem az általános forgalmi adóból, hanem társasági adóból, kamatadóból bizonyos magas limit fölött, az osztalékadóból, az örökösödési adóból. Ha sarc, legyen sarc. Ha harc, legyen harc.
Hatodszor: az új miniszterelnök ellenfelei azt mondják, Gyurcsánynak jó sajtója van (evvel megteremtik az ellenfél hívei szervilizmusának vélelmét), de Gyurcsány Ferencnek pocsék sajtója van. A balközépen is. Azt mondják, hogy csak beszél. Ez a magyarországi médiabugyor egyik sajátosságából is származik: pesti újságírók nem hiszik el, hogy baloldal egyáltalán LÉTEZHET.
Csak beszél - mondják, hiszen a tett, a valóság, a tény: a tőke. Félreértés ne essék: Gyurcsány polgári politikus, nem megszüntetni, hanem a bukástól védeni akarja a liberális kapitalizmust, amelyet a tőkés nagypolgárság mohóságában és elvakultságában a sírjába vinne, mint holmi új Marie Antoinette.
Hetedszer: lehetséges, sőt - ha tekintetbe vesszük, hogy ki mindenkinek az érdekeit és érzékenységét sérti - valószínű, hogy Gyurcsány elbukik. Vagy elsöprik az ellenfelei, vagy lemond arról, amit meghökkentő és roppantul szórakoztató belépőjekor kimondott.
Ritka figura: kockáztat az eszméiért olyasvalaki, akiről ezt a fene se föltételezte volna. Kalandor, mondják. Lehet.
A pangás és a gyűrött másnaposság évei után ránk fér a kaland.
Csalódni már nincs miben.
TGM
Egy lépés előre
Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2004. október 2.
Gyurcsány Ferenc a Magyar Köztársaság új miniszterelnöke. Gratulálunk.
Gyurcsány Ferenc - akár szocialista elődei, Horn Gyula és Medgyessy Péter - a régi rendszerből maradt ránk. A régi rendszerben megszerzett pozíciója és kapcsolatai folytán lett gazdag ember, s ez sokunkban kellemetlen, kínos, feszengő érzéseket kelt. De ez csak az új miniszterelnök biográfiája. Tudomásul kell vennünk - bár nem szívesen teszszük -, hogy köztünk és a bukott parancsuralmi rendszer között nincs és nem is lesz cezúra. Akkor is, ha a ma élő nemzedékek kihalnak, némelyek majd utódai lesznek Ezeknek és némelyek utódai lesznek Azoknak. A szocialista pártban és a jobboldalon is vannak Ezek és Azok. (Az SZDSZ-ben, a magyar liberális pártban - szemben minden ellenkező híreszteléssel - még mindig csak Ezek vannak, Azok szinte egyáltalán nem.) Így élünk. Tizennégy esztendővel ezelőtt azt hittem, az Azok és az Amazok története végleg befejeződött. Tévedtem ebben is, mint annyi másban.
Szóval: gratulálunk.
Az új miniszterelnök abban, amit az előbb elmondtam róla, megegyezik sokakkal. Az új uralkodó osztály, az új nagypolgárság többségével.
Az új miniszterelnök megértette, hogy az 1989 óta uralomra jutott - s évtizeddel korábban megkezdődött - neoliberális/neokonzervatív korszaknak vége. Ezt ugyan vetélytársa, a jobboldali ellenzék vezére is érti, csak őt nyűgözi (szövetségesei miatt) a konzervatív hagyomány, amelytől számos tekintetben nem szakadhat el.
De ami fontosabb: miben különbözik másoktól?
Először is - és ez a legfontosabb - Gyurcsány az új Magyarországon az új korszellem megtestesítője.
Ennyiben fontosabb ideológusként és a balközép (amelyhez nem tartozom) ihletőjeként, mint vezetőként. Az új miniszterelnök megértette, hogy az 1989 óta uralomra jutott - s évtizeddel korábban megkezdődött - neoliberális/neokonzervatív korszaknak vége. Ezt ugyan vetélytársa, a jobboldali ellenzék vezére is érti, csak őt nyűgözi (szövetségesei miatt) a konzervatív hagyomány, amelytől számos tekintetben nem szakadhat el. A szocialista miniszterelnök láthatólag tudja, hogy "a harmadik út" járhatatlannak és tévesnek bizonyult kitérője után más hangokat kíván hallani a rendszerhű (a tőkés rendszerhez hű), mérsékelt baloldal.
Gyurcsány megértette, hogy a kapitalizmust korlátozni kell, különben nem lehet megvédeni. Megértette, hogy az egyenlőtlenség mai magyarországi mértéke a rendszer és az ország stabilitását fenyegeti. Nem különösebben erkölcsös közvéleményünk se lehet a végtelenségig közömbös a fölháborító nyomorral szemben, amely milliókat sújt egy mégiscsak viszonylag jómódú országban.
Az új szocialista miniszterelnök belátta, hogy a minden tekintetben a tőkének és a tőkéseknek kedvező szabályrendszer a magyar népből csak mélységes undort vált ki.
Másodszor: az új miniszterelnök azt is megértette, hogy a cigánykérdés az ország - az egyenlőtlenség akut és virulens formáival összefüggő - legfontosabb kérdése, amely a gazdaságpolitikától a nemzeti identitásig, a szabadságjogok rendszerétől a világnézetek vetélkedéséig mindent befolyásol, s ha nincs megoldás, mindent maga alá temet. Gyurcsány cigányul - lovári dialektusban - mondott el két mondatot az Országházban. Evvel máris tett valami emlékezeteset. A szó is tett. Kormányának van két olyan tagja - Magyar Bálint és Göncz Kinga -, aki elkötelezettnek látszik a romák egyenjogúsága mellett.
Harmadszor: valamivel kevésbé világos, tudja-e Gyurcsány, hogy szocialista pártnak és szocialista kormánynak elsősorban, másodsorban és harmadsorban csak a munkásságra lehet, szabad és kell támaszkodnia, és ez - a szociáldemokrácia minden hányattatása után se - nem változik s nem változhat. Az új, meglehetősen furcsa kormánylistán (a szerda esti kiszivárogtatások alapján a kabinet főleg "no name" technokratákból és menedzserekből fog állni...) egyetlen államtitkár (a munkaügyi) jön a szakszervezetekből. Nincs, nem volt és nem lesz olyan szociáldemokrata párt és olyan szociáldemokrata kormány, amely nem él szimbiózisban a szakszervezetekkel. Az ilyen párt, az ilyen kormány növeli a tőke terheit és emeli a munkajövedelmeket.
Negyedszer: az új szocialista miniszterelnök láthatólag sejti, hogy nincs, nem volt és nem is lehetséges olyan szociáldemokrata intézkedési terv, amely ne váltaná ki a tőkésosztály és a polgári értelmiség dühödt ellenszenvét. A kormánypártinak számító szociálliberális, balközép sajtó - még a szocialista Népszava is - ellenségesen fogadta Gyurcsány javaslatát a nagytőke megsarcolására. A napi és heti sajtó liberális gazdasági szemleírói (a gazdasági kommentátorok döntő többsége tehát) demagógnak és populistának csúfolták a pénzintézetek társasági adójának nyolcszázalékos emelésére vonatkozó szocialista ötletet.
A társasági adót nem sikerült megemelni, Gyurcsány egyik legfontosabb gazdasági terve már beiktatása előtt megbukott. Jelképesen is meg kellett alázkodnia, amikor ő járult az OTP nagy hatalmú elnökének színe elé a takarékpénztár-bank székházában, nem pedig ő fogadta hivatalában a bankvezért. Az OTP elnöke egyébként hozta a globálkomprádor cápa formáját: megfenyegette a kormányt és a takarékpénztár ügyfeleit, hogy ha adóznia kell, inkább Szlovákiába viszi át a biznisz egy részét. A fenyegetés hatott. Pedig ez merő potomság. Bizonyos profithatár fölött minden egyes cég - nem csak a bankok - társasági adóját meg kellett volna emelni. Meg is kell, meg is fogják.
Ötödször: az új szocialista miniszterelnök láthatólag megértette, hogy a lényegi közjavak oszthatatlanok, nem piacosíthatók és nem privatizálhatók. Gyurcsány eddigi legnagyobb és legkonkrétabb eredménye: negatívum. Az egészségügyi reformot levették a napirendről - igen helyesen -, a felsőoktatási reformot fölpuhították. Ez még nem különbözik a jobboldali ellenzék vezérének, Orbán képviselőnek attól a kevéssé izgalmas gondolatától, amely szerint az országnak nem reformokra van szükségre, hanem nyugalomra és biztonságra. (A "reform" szó persze nálunk is, mint Németországban és Ausztriában, piaci reformot jelent.)
Ám a közjavak védelme nem a legkirívóbb és legabszurdabb privatizálások elhalasztását vagy enyhe korlátozását jelenti, hanem - a vasút és a posta, a vízművek, az elektromos művek, a még állami erőművek, a tankönyvkiadás és a legfontosabb kulturális és oktatási intézmények állami tulajdonban tartása, bővítése és fejlesztése mellett - bizonyos dolgok államosítását és bizonyos dolgok szétosztását a honpolgárok között. A víz, a levegő, a megmaradt zöldterületek (parkok, erdők) nem foghatók be a profittermelésbe. A digitális információnak ingyenesen hozzáférhetővé kell válnia. A szerzői jogot korlátozni kell, és ki kell vonni a hatálya alól az élő szervezeteket (a módosított génektől a nemesített vetőmagig). A távolsági buszjáratokat állami ellenőrzés alá kell vonni. Meg kell akadályozni a vasúti szárnyvonalak és a helyi jegypénztárak fölszámolását. Vissza kell állítani a falusi postahivatalokat. Más szóval: útját kell végre állni a rombolásnak. Ez a balközép kormány minimális, defenzív föladata. Ez a megváltozott korszellem következménye. Evégett növelni kell az állam bevételeit, méghozzá nem személyi jövedelemadóból és nem az általános forgalmi adóból, hanem társasági adóból, kamatadóból bizonyos magas limit fölött, az osztalékadóból, az örökösödési adóból. Ha sarc, legyen sarc. Ha harc, legyen harc.
Hatodszor: az új miniszterelnök ellenfelei azt mondják, Gyurcsánynak jó sajtója van (evvel megteremtik az ellenfél hívei szervilizmusának vélelmét), de Gyurcsány Ferencnek pocsék sajtója van. A balközépen is. Azt mondják, hogy csak beszél. Ez a magyarországi médiabugyor egyik sajátosságából is származik: pesti újságírók nem hiszik el, hogy baloldal egyáltalán LÉTEZHET.
Csak beszél - mondják, hiszen a tett, a valóság, a tény: a tőke. Félreértés ne essék: Gyurcsány polgári politikus, nem megszüntetni, hanem a bukástól védeni akarja a liberális kapitalizmust, amelyet a tőkés nagypolgárság mohóságában és elvakultságában a sírjába vinne, mint holmi új Marie Antoinette.
Hetedszer: lehetséges, sőt - ha tekintetbe vesszük, hogy ki mindenkinek az érdekeit és érzékenységét sérti - valószínű, hogy Gyurcsány elbukik. Vagy elsöprik az ellenfelei, vagy lemond arról, amit meghökkentő és roppantul szórakoztató belépőjekor kimondott.
Ritka figura: kockáztat az eszméiért olyasvalaki, akiről ezt a fene se föltételezte volna. Kalandor, mondják. Lehet.
A pangás és a gyűrött másnaposság évei után ránk fér a kaland.
Csalódni már nincs miben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése