Csapody-Tamas:Beke-es-szocializmus

Az egyezteto tárgyalás

A történet szokásosan indult. Legutóbb, az 1999-es NATO-bombázások során már megismerhettem a rendorséggel való alkudozás mikéntjét, azt, hogyan engedélyeznek vagy nem engedélyeznek egy háborúellenes tüntetést Magyarországon. Akkor sem volt könnyu, de a Balkán Békéjéért Mozgalom (BBM) útvonaltervét a Hosök terétol az Andrássy út félpályás lezárásáig és a Szabadság téren lévo Amerikai Egyesült Államok nagykövetségéig, valamint a Kossuth térig - a második beadványunk után - a Budapesti Rendor-fokapitányság (BRFK) elfogadta. Most is erre számítottam, miután a Civilek a Békéért (CB) mozgalom az elso kérelmét (2003. január 24.) az elso egyezteto tárgyaláson (Jegyzokönyv, száma: 122-21/22/2003., 2003. január 25.) visszavonta, és önkorlátozó módon, kompromisszumos javaslatot tett (január 28.). (A közlekedés szempontjából fontos változás lényege: a Liszt Ferenc tér helyett a Jókai Mór téren gyülekeznénk, és az Andrássy út egyik sávját vennénk csak igénybe.) A második egyezteto tárgyaláson "a hatóság részérol" heten, a CB részérol négyen vettünk részt. A kifejezetten korrekt és tárgyilagosságra törekvo, mintegy kétórás megbeszélés során a hatóság ismertette az igénybe veendo útvonalról az általa készíttetett szakértoi jelentéseket, amelyek mind azt voltak hivatva bizonyítani, hogy a tüntetésünk aránytalanul megzavarná a fováros szombat délutáni közlekedését. A hatóság ragaszkodott az "Erzsébet téren történo gyülekezéshez", "ill. az Andrássy út mindkét oldalán a járdán való vonuláshoz". Az V. kerületi vonulást illetoen a két álláspont megegyezett, mivel mi a felvonulásnak ebben a szakaszában a rendorség által ajánlott útvonalat elfogadtuk, a fontos színhelyekhez (Bazilika, Egyesült Államok nagykövetsége, Kossuth tér) való ragaszkodás mellett. Nem volt min vitatkozni, és rögzítettük, hogy "az egyezteto tárgyaláson a felek kinyilvánították kompromisszum-készségüket, ennek ellenére a fenti rendezvény útvonalában egyezségre nem jutottak" (Jegyzokönyv, száma: 122-21-25/2003.). Szükségét láttuk még a Jegyzokönyvben többek között rögzíteni, hogy "a VI. kerület Andrássy úti vonulás esetleges eltiltását a rendezvény tartalmi korlátozásának" ítéljük, továbbá, hogy "a rendezvény nemzetközi jellegu". A kétoldalas Jegyzokönyv elkészüléséig rendelkezésünkre álló mintegy egy óra alatt kötetlen beszélgetésekre nyílt lehetoség. A szigorúan magánjellegu - tehát nyilván szigorúan tudomásul veendo - közlésekbol kiderült, hogy a hatalom a tüntetésnek nemzetbiztonsági kockázatot tulajdonít. A kockázatokkal (magyarországi kurdok és irakiak, neonácik, Király B. Izabelláék, Amerika-ellenesek, esetleg feldühödött tömeg) mi is számoltunk, azok sajnos reális veszélyek, de "a szigorúan magánjellegu figyelmeztetés" után ezek kezdtek még reálisabb veszélyként feltunni.




A határozat
A Jegyzokönyv aláírását követo negyedik órában megszületett a BRFK elutasító Határozata (száma: 124-2/36/2003.), amit mi a jogszabályi határidon belül, de csak másnap délután (január 31.) kaptunk kézhez. A BRFK közbiztonsági helyettese, dr. Lapid Lajos rendor ezredes által aláírt, háromoldalas Határozat "megtiltotta" "a rendezvény megtartását a megjelölt idopontban és útvonalon". Azaz, mivel rendezvényünk ún. "bejelentéshez kötött rendezvény", és éppen ezért azt kizárólag egy elore megnevezett helyszínen és idoben lehet csak megtartani, továbbá mivel a rendorségnek jogában áll azt megtiltani, minden, a rendorség felelosségének csökkentésére irányuló hivatalos cáfolat ellenére demonstrációnkat a rendorség betiltotta (1989. évi III. tv. [Gytv.] 3. §. 8. § [1]).
A rendorség tiltó Határozatában egyetlen indokot hozott fel, nevezetesen azt, hogy a rendezvény a "közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna" (Gytv. 8. § [1]). A Határozat tiltása a tervezett útvonal minden egyes útrészletére kitér, és tételesen próbálja bizonyítani a döntést. A rendorség tehát nem csak az Andrássy út felét "nem adta", de az útvonal egyik szakaszát sem. Az eltiltás tehát totális volt, és az egész útvonalra, az egész tüntetésre vonatkozott. Ez azért is elgondolkodtató, mivel az általunk tett kompromiszszumos javaslatok figyelembevétele nélkül született meg az elutasító Határozat, és az aláíró dr. Lapid Lajos és az Országos Rendor-fokapitányság (ORFK) szóvivoje a médiában folyamatosan csak az Andrássy út forgalmának aránytalan megzavarására hivatkozott.
A reakciók
Nem volt kérdés elottünk, a Határozat ellen felülvizsgálati kérelmet kell benyújtanunk a Fovárosi Bírósághoz (FB). Konzultáltam B. Péter ügyvéddel, és segítségét igénybe véve megírtam az ötoldalas fellebbezést. A fellebbezést szombat (február 1.) délután, annak rendje és módja szerint, ajánlott küldeményként a Nyugati pályaudvar postáján feladtuk.
A további, aznapi kérdés úgy merült fel, hogy a tüntetés betiltásáról és fellebbezésünkrol mikor értesítsük a sajtót. Ugyanis szombat délutánra a Vér és Becsület (VéB) neonáci szervezet tüntetésének betiltásával lett tele az elektronikus sajtó. Az összemosás elkerülése végett, a számunkra optimális medializálásra is tekintettel határozottan azt képviseltem, hogy vasárnap délelott hozzuk nyilvánosságra az ügyet. A Munkáspárt azonban megelozött minket: nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakozik a tüntetés betiltása ellen. Nem tudom, hogy közülünk ki szivárogtatta ki a hírt, vagy a péntek esti Népszabadság on-line-ból vették-e az információt, de a nem kért szolidaritásuk a legrosszabbkor jött. Az általam szélsobaloldalinak tartott Munkáspárt alelnöke, Vajnai Attila telefonon közölte képviselonkkel, hogy joga van a Munkáspártnak tiltakozni. Joguk, persze, van, de gusztustalanul etikátlannak és "lenyúlásnak" tartottuk magatartásukat, amely mozgalmunk civil mivoltát nem hajlandó tudomásul venni és önzo pártpolitikájának rendeli alá a béketüntetést. Vajnai Attilával e-mailben közöltük nemtetszésünket, és kértük, hogy a hasonló cselekedetektol a jövoben tartózkodjanak (február 1.). Azért, hogy a közvélemény ne a szélsobaloldali Munkáspárttól mint "szószólótól" (kibictol) értesüljön demonstrációnk betiltásáról, azonnal nyilatkozatot adtunk ki, úgy, hogy annak végére ez került: "A kizárólag civileket és civil szervezeteket tömöríto "Civilek a Békéért" mozgalom arra kéri a civil szervezeteket, de a politikai szabadságjogokat félto pártokat, politikusokat, közéleti személyiségeket is, hogy emeljék fel szavukat a gyülekezési jog durva megsértése ellen". Jólesett ezt szó szerint viszont látni a hétvégén megjeleno A Szabadság címu munkáspárti hetilap címoldalán.
Mindezzel sikerült kikerülni a szélsobal által állított csapdából, és az egynapos kivárás miatt, ha nem is olyan mértékben, ahogyan azt akartuk, de a szélsojobbról (VéB) szóló hírektol is el tudtunk különülni.
A mozgalom bármit tett is fennállásának közel három hónapja alatt (békekonferencia, békefórum, sajtótájékoztató, aláírásgyujtés, kérdések a kormányhoz), nem tudta felhívni magára a figyelmet. A rendorségi tiltással berobbantunk a médiába. Amikor vasárnap délután (február 2.) az ORFK szóvivoje hosszasan cáfolta, hogy tüntetésünket betiltották volna, éreztem, hogy megnyertük a médiacsatát.
A telefon
Számítottam arra, ha egyszer beindul média, akkor sokakat bepörget, miközben a pörgést nekünk is fenn kell tartani, de a kipörgetésünk esélye miatt különösen óvatosnak kell lenni. Arra persze nem számítottam, hogy hétfo kora délelott a Belügyminisztérium "államtitkári szintjérol" telefonon megkeresik az MSZP-hez és a mozgalomhoz egyaránt kötodo Z-t, és arra akarják rábírni, hogy vonjuk vissza fellebbezésünket. A színfalak mögött megköttetendo ajánlat lényege az volt, ha visszavonjuk a bírósági jogorvoslatunkat, akkor engedélyezik a tüntetést az Andrássy út gyalogjárdáján. A számomra kedves, de a javaslatot elfogadni kész Z-vel szemben nagyon határozottan fellépve jeleztem, hogy a megegyezés sem jogilag, sem politikailag, de leginkább morálisan nem vállalható. Véleményem szerint ugyanis a hatalomnak boven volt ideje és lehetosége arra, hogy minden felmerülo szempontot, így az ügy politikai vonatkozásait is mérlegelje (ha a jog már nem is számít!). Teljesen világos számomra, hogy a döntést nem dr. Lapid Lajos hozta meg, o csak közvetlen politikai elvárásoknak tett eleget. Nem kellett médiaszakembernek lenni ahhoz, hogy elore látható legyen: most egy háborúellenes tüntetés betiltásából nagy botrány lehet. Most, hogy az lett, most, hogy a fellebbezést postáztuk, a mozgalom hitelének teljes elvesztése nélkül nem lehet meghátrálni. Annak a világnak és gyakorlatnak egyszer s mindenkorra meg kell szunnie, hogy a békemozgalmat egy pártközpontból vagy a Belügyminisztériumból irányítsák.
A hatalom - idon túli és jogon kívüli - tárgyalókészsége pontosan azt jelentette, hogy nyeregben vagyunk és nyerésre állunk. A heves vitára visszagondolva nem tudom egyértelmuen felidézni (pedig utólag különösen fontos lenne!), hogy Z magánvéleménye volt-e, vagy az "államtitkári szint" mondta, hogy keresetünket a bíróság úgyis el fogja utasítani. Mindenesetre Z szavai ezt sugallták. Telefonbeszélgetésünk végére Z megadta magát, és közölte, hogy akkor o kilép a közvetítésbol, és "a magas helyrol" jelentkezonek megmondja, a továbbiakban velem beszéljen. Telefonhívását azóta is várnám, ha abban a pillanatban nem lettem volna egészen biztos abban, hogy engem nem fognak megkeresni a Belügyminisztériumból. A döntés azonban nem az én kezemben volt, és a mozgalmár is gyarló ember, a politika ördöge pedig sosem alszik. Ezért azonnal felhívtam a mozgalom vezetojét, és a fellebbezés hivatalos benyújtóját, "a bejelentot". (A visszavonást kizárólag a bejelento teheti meg.) Gyozködésre nem volt szükség, a visszavonás gondolatát o is határozottan elutasította.
A békelánc
A Munkáspárt és a BRFK-ORFK által elindított "licitálási" folyamatba hétfon (február 3.) bekapcsolódtak a VéB és a CB-bol hetekkel ezelott kivált és most békeláncot (bl) szervezo mozgalom képviseloi. A VéB a rendorségen benyújtotta, sorrendben hetedik, ravasz kérelmét arra az útvonalra, amit korábban a BRFK nekünk "javasolt". A békelánc szervezoi, élükön a Humanista Mozgalommal/Párttal, a "mozgalmi etika" súlyos megsértésével ugyancsak február 15-re idozítették béketüntetésüket, megosztva, hátba támadva és elárulva ezáltal a közös ügyet, attól függetlenül, hogy kiválásuk megalapozottságáról ki mit gondol. (Én például azt, hogy kiválásuk nem szerencsés, de indokolható.) A békelánc, kihasználva a kínálkozó helyzetet, azonnal saját béketüntetésével és annak engedélyezésével kapcsolódott be a felkavart közegbe, próbálta ellopni a médiahírt. Utóbb hiába adott ki velünk szolidáris nyilatkozatot, a kompromisszumképes és engedélyezett, valamint a kompromisszumképtelen és nem engedélyezett ("a jó" és "a rossz") béketüntetés dichotómiájának megteremtésével sikerült rontania helyzetünkön. Ettol kezdve a híradások együtt taglalták a három - a Tibetet Segíto Társasággal és a Kastner Rezso-féle tüntetésekkel együtt öt - tüntetés eseményeit. Ennek során olyan sajátos hírverseny alakult ki, amely során a hír menynyiségét tekintve egymást erosítettük, a hír minoségét tekintve azonban mi gyengültünk, és kifelé követhetetlenné váltak az események.
Országgyulés, pártok és személyek
Petícióban szólítottuk meg a hoszszabb szünet után kedden (február 4.) eloször ülésezo Országgyulést és a képviseloket. Ebben azt kértük, hogy Magyarország ne adjon logisztikai támogatást az Irak elleni háborúhoz, és a pártok, továbbá a képviselok álljanak ki a gyülekezési jog és a politikai szabad véleménynyilvánítás joga mellett. A petíciótól nem azt vártam, hogy a nyolcak egyértelmuen háborúpárti nyilatkozatát aláíró és azt béke melletti kiállásként interpretáló - ezáltal mindenkit szellemi fogyatékosnak tekinto - miniszterelnök és a tüntetést betiltó, majd a döntése mellett intelligensen ugyan, de szilárdan kitartó belügyminiszter támogatni fog minket. Elsodlegesen azokra az MSZP-s képviselok támogatására gondoltam, akik a balkáni háború idején aláírták a BBM állásfoglalását, és kijöttek velünk az utcára tüntetni. Ehelyett a fideszes Szájer József, az Országgyulés alelnöke adott ki másnap (február 5.) támogató nyilatkozatot, majd a Fidesz-frakció. Orbán Viktor kabinetfonöke, Hende Csaba pedig kijelentette, hogy a polgári körök a háborút ellenzok mellett állnak. A Magyar Nemzet egyik publicisztikai írásából megtudhattam, hogy háborúellenes tüntetésünk betiltása újabb szög a kormány koporsóján. A Vigadó-beli Orbán-beszédbol kiderült, hogy o is a háború ellen van (február 6.). Közben olyan - kontrollált - hírek érkeztek egy középiskolából (!), hogy a február 15-i béketüntetésen a polgári körök a kormány ellen fognak tüntetni. A szélsobal, a szélsojobb és az MSZP után most a jobbközéppel kellett megküzdeni. Kiadtunk egy, a függetlenségünket és pártsemlegességünket egyértelmuen kifejezésre juttató nyilatkozatot (február 7.). Most többet nem lehetett ez ellen tenni, de mindig meglepodöm, hogy milyen primitív játszma ez a politika, amelyben az az áthághatatlan szabály, hogy a mindenkori kormánypárt egyértelmuen támogatja a háborút (Öböl-háború, Jugoszlávia bombázása, Irak elleni háború), miközben a mindenkori ellenzék úgy csinál, mintha háborúellenes lenne, pedig gyakorlatilag ugyanúgy támogatja. A bonyolultsága ellenére milyen egyszeruen leírható a politika hatalmi világa: sem béke, sem pedig háború nem számít, csak az, hogy ennek mentén a mindenkori ellenzék megbuktassa a mindenkori kormányt, de legalábbis ennek a célnak rendelje alá a mindenkori, mindennemu politikai lépéseit.
A bíróság
A Népszabadságtól származó hír szerint keresetünket a Fovárosi Bíróság még kedden sem kapta meg. (Az információ a bíróság sajtószóvivojétol származott.) Ez pánikhangulatot eredményezett, mert ha nem kapták meg, akkor a határido jogveszto mivolta miatt azt már pótolni nem tudjuk. A Fovárosi Bíróságtól kb. ötszáz méterre lévo Nyugati pályaudvarnál lévo fopostán szombat délután ajánlott küldeményként feladott keresetünket, mint az szerdán (február 5.) kiderült, kedden kapta meg a bíróság és vette "lajstromba". Mivel a Budapesten szimplán feladott levelek másnap megérkeznek, a tisztelt bíróság nyilván nem mondott igazat. Ezt a kínos és idoveszteséggel járó intermezzót azonban el lehetett volna kerülni, ha a postát intézo képviselonk a részletesen megbeszéltek szerint jár el, és hétfon délelott addig nem száll le a Fovárosi Bíróság telefonjáról, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy a beadványunk meg is érkezett, illetve ha kell, azonnal faxolja vagy beviszi.
A bíróág ötoldalas elutasító, vagyis a tüntetés betiltását jóváhagyó Végzése (száma: 20. Kpk. 45061/2003/4.) öszszefoglalja a két fél álláspontját, majd elfogadva a rendorségi indokokat, azokat megismételve, a "Gytv. 9. szakaszában foglaltak alapján" döntött. Dr. Fábián Judit tanácselnök, valamint Kraus Ferencné és Dér Sándorné népi ülnök úgy döntött, hogy a BRFK kontra CB ügyben "aggálytalanul elfogadják" az ellenérdekelt, a BRFK által készíttetett szakvéleményt, mivel mi nem nyújtottunk be szakvéleményt, továbbá mivel a BRFK szakvéleménye "mindenféle szempontból elfogulatlan". És lon, mivel az elfogulatlan szakvélemény bizonyítja, hogy demonstrációnk "a közlekedés aránytalan sérelmével járna", "a bíróság a keresetet elutasítja". A bíróság "egyértelmuen igazoltnak" találta, hogy a rendorség "többféle alternatívát javasolt", miközben a mi alternatív javaslatainkat meg sem említették. (Vagyis a bíróság szemében nem két teljesen egyenjogú fél vett részt az eljárásban. Ennek megfeleloen kompromisszumos javaslatot kizárólag az állam, a rendorség tehet, viszonosság nem létezhet, és ha ezek után a mozgalom nem képes a kompromisszumra, akkor elutasítják kérelmét.) A bíróság hosszasan kitért arra, hogy a demonstráció során mozgószínpadként funkcionáló 12 tonnás IFA teherautó miért sértené a KRESZ szabályait. Majd a bíróság közli, hogy "egy több mint kétmilliós város lakóinak pedig a közlekedés szempontjából az a legfontosabb érdeke, hogy a közlekedési útvonalakon akadálytalanul mozoghasson".
A jog jogszeru érvényesülésében hívo vagy a magánemberként az MSZP-vel rokonszenvezo mozgalmártársaim körében nagy zavar támadt. Zavarukat nem állt szándékomban csökkenteni, mert az lesz még nagyobb is a légtérkérés nélküli kormányfelajánlás után. A lelkizésnél fontosabb teendo is akadt: azonnal ki kellett adni egy sajtónyilatkozatot, amiben megnevezzük az új és véglegesnek tekintett útvonalat, amitol már sem a rendorség, sem pedig bíróság el nem tántoríthat minket. Idoközben a VéB megkapta a Kossuth teret február 15-re, 15 óráig. Határozottan azt képviseltem, hogy a Liszt Ferenc térbol nem engedve az úttesten, a szervizúton vagy a járdán, de valamelyikhez ragaszkodva a másik irányba, a Hosök terére vonuljunk. Ha gyorsan döntünk, akkor csökkentheto a kizárólag a Kossuth térre menok által képviselt "emberveszteség", technikailag átszervezheto még minden, ugyanakkor civil tartásunkról is bizonyságot teszünk, valamint idoben és térben egyaránt elkerüljük a "békéért is tünteto" neonácikat is. Megkíméljük a mozgalmat a bármilyen irányból jövo és a rendorség által esetleg elturt provokációktól, és "médiaképileg" sem lehet összemosni antirasszista mozgalmunkat a rasszistákéval. Amíg be nem tiltják oket, addig nyilván nekik is ugyanúgy jár a gyülekezési jog, mint nekünk, de a helyzet több mint abszurd. Ha a Hosök terére megyünk, akkor nem kell tartanunk az Egyesült Államok nagykövetségét esetleg megdobáló dühös emberektol sem, míg a nagykövetnek szánt petíciónkat küldötteink bármikor beadhatják. A mozgalom egynapos heves vita után elfogadta a Hosök terei tüntetés ötletét, és a rendorségi beadvány szombaton éjszaka (február 8.) elment.
Újabb egyezteto tárgyalás
Medgyessy Péter miniszterelnök szóvivojén és a médián keresztül azt üzente (február 8.), hogy majd a hétfo délelott hozzánk intézett levelében kiáll gyülekezési jogunk mellett. Dr. Lapid Lajos ezredes pedig vasárnap (február 9.) 18 órára hívott minket egyezteto tárgyalásra. Az ezredes úr egyedül fogadott minket, és a tárgyalásról most nem készült jegyzokönyv. Hivatalosan és barátilag is egyértelmuen és visszatéroen azt ajánlotta, hogy a Kossuth térre vonuljunk, ahol a VéB és az Ifjú Szocialisták már kaptak helyfoglalási engedélyt. A neonácikkal való semmilyen együtt meg nem jelenés antirasszista érveire válaszul garantálta, hogy kordonnal, rendorrel elválaszthatók leszünk. A történtek után a Kossuth térhez való rendorségi "ragaszkodás" hátterét sem akkor, sem azóta nem sikerült megfejteni, de ez az "alternatív" javaslat részünkrol nem képezte vita tárgyát: mi kitartottunk a Hosök tere mellett. A korábban 10 000, majd 5000, most 8000 fonyire bejelentett tömeg vonulásával és a 12 tonnás IFA teherautóval kapcsolatban most fel sem merült "a közlekedés rendjének aránytalan sérelme". A teljes tisztánlátás és egyértelmuség miatt megkérdeztem az ezredes urat, hogy akkor a Liszt Ferenc tér és az Oktogon között használhatjuk-e az Andrássy út (úttest) felét, és az Oktogontól a Hosök teréig vonulhatunk-e a szervizúton. A válasz egyértelmu igen volt. Azt éreztem, hogy most a rendorség változatlan módon elfogadja beadványunkat, ugyanakkor az is világos volt, hogy hétfo estig (február 10.) még jogában áll betiltani tüntetésünket.
Hétfon nagy nyilvánosságot kapott a brüsszeli Európai Szociális Fórumnak a tüntetés betiltását elítélo nyilatkozata és Medgyessy Péter miniszterelnök hozzánk intézett levele. (A levél még akkor sem volt a címzett kezében, akkor sem ismertük tartalmát, amikor a levélbol származó részleteket a Népszabadság másnap már közölte.) Hétfo délután dr. Lapid Lajos megkeresésére hosszas alkudozásra került sor. Az ezredes úr az elozo esti megbeszéléssel szöges ellentétben azt szerette volna informálisan elérni, hogy úgy kommentáljuk a közvélemény számára demonstrációnk útvonalát, hogy a felvonulás kizárólag a járdák igénybevételével fog járni, miközben a gyakorlatban igénybe vehetjük majd az úttestet (az Oktogonig), illetve a szervizutat (a Hosök teréig). A leghatározottabb azt képviseltem Lapid úr elott, hogy ez nemcsak ellentétes írásos beadványunkkal és szóbeli megállapodásunkkal, de félrevezetnénk a közvéleményt, és hazugságunk nyomán hitelünket veszítenénk. Az ajánlatát tehát nem fogadtuk el, o azonban így is hozzájárult a tüntetés megtartásához.
Legalább ekkora etikai és politikai kihívást jelent Medgyessy Péter csütörtöki parlamenti meghívása. Kedd reggel tudtam meg, hogy a mozgalom már el is fogadta "a kötetlen eszmecserét". Minden rábeszélokészségemet latba vetve most éppen azon fáradozom, hogy a függetlenségünket és semlegességünket megkérdojelezo, a kormány háborúpárti politikáját és az elmúlt két hét történéseit semlegesíto, az aláíróinkat, valamint a demonstrációnk potenciális résztvevoit megosztó és sokakat elriasztó, olcsó politikai trükknek számító meghívást ne fogadjuk el. (Élet és Irodalom)