a-Strasbourgi-Emberi-Jogok-Europai-Birosaga-jogeros-itelete

a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága jogerős ítélete
Az ítélet, a tájékoztató kísérőlevél és a bírósági ítéletösszefoglalás Nemhivatalos magyar fordítása!
Az ítélet szövege:
EURÓPA TANÁCS
EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA




MÁSODIK SZEKCIÓ



BUKTA ÉS TÁRSAI v. MAGYARORSZÁG ÜGY
(25691/04. sz. beadvány)


ÍTÉLET


STRASBOURG
2007. július 17.

Jelen ítélet az Egyezmény 2. §-ának 44. cikkelyében foglalt körülmények esetén válik véglegessé. Szerkesztői felülvizsgálat tárgyát képezheti.
BUKTA ÉS TÁRSAI v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 1. oldal

Bukta és társai kontra Magyarország ügyében
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) az alábbiakból álló:
F. TULKENS úrhölgy, elnök, A. B. BAKA úr, I. CABRAL BARRETO úr, V. ZAGREBELSKY úr, A. MULARONI úrhölgy, D. JOČIENÉ úrhölgy, D. POPOVIĆ úr, bírák és S. DOLLÉ úrhölgy, Szekciójegyző,
kamaraként ülésezve, zárt tanácskozáson, 2007. június 26-án az alábbi ítéletet hozza meg:

ELJÁRÁS
1. Az ügy egy a Magyar Köztársaság ellen az Emberi Jogok Védelméről és Alapvető Szabadságáról szóló Egyezmény ("az Egyezmény") 34. cikkelye alapján három magyar állampolgár, Bukta Dénesné úrhölgy, Laczner Ferdinánd úr és Tölgyesi Jánosné úrhölgy kérelmezők által 2004. április 13-án a Bírósághoz benyújtott beadványból (25691/04.) ered. 2. A felpereseket egy Budapesten praktizáló ügyvéd, Dr. Grespik László úr képviselte. A magyar kormányt ("a Kormány”) Dr. Höltzl Lipót úr, ügyintéző, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, képviselte. 3. A felperesek azt állították, hogy békés tüntetésüket a rendőrség az Egyezmény 10. és 11. Cikkelyének megsértésével feloszlatta. 4. 2006. szeptember 4-én a Bíróság úgy döntött, hogy a Kormány részére értesítést küld a beadványról. Az Egyezmény 29. cikkelyének 3. §-ának kikötései alapján a beadvány fő szempontjait befogadhatóságával egyidőben vizsgálja.

A TÉNYEK
5. A felperesek magyar állampolgárok, akik 1943-ban, 1945-ben és 1951-ben, ebben a sorrendben születtek és Budapesten laknak.



2. oldal BUKTA ÉS TÁRSAI v. MAGYARORSZÁG ITÉLET

A. Az ügy körülményei
6. Az ügy tényei, ahogy azt a felek benyújtották, az alábbiak szerint foglalhatók össze. 7. A román miniszterelnök 2002. december 1-én hivatalos látogatást tett Budapesten és Románia nemzeti ünnepe alkalmából egy fogadást adott. Ez utóbbi az 1918-as gyulafehérvári nemzetgyűlésnek állít emléket, amely az addig Magyarországhoz tartozó Erdély Románia által történő bekebelezését deklarálta. 8. A magyar miniszterelnök úgy döntött, részt vesz a fogadáson és ezt a szándékát az eseményt megelőző napon hozta nyilvánosságra. 9. A felperesek azon a véleményen voltak, hogy tekintettel a gyulafehárvári nemzetgyűlés negatív jelentőségére a magyar történelemben, a magyar miniszterelnöknek tartózkodnia kellene a fogadáson történő részvételtől. Úgy döntöttek ezért, hogy egy tüntetést szerveznek Budapesten a Kempinski Szálloda elé, ahol a fogadást megrendezték. Szándékukról nem tájékoztatták a rendőrséget. 10. A Szálloda előtt 2002. december 1-e délutánján körülbelül 150 személy gyűlt össze, beleértve a felpereseket is. A rendőrség szintén jelen volt. Volt egy éles csattanás, amiért is a rendőrség, tekintettel arra, hogy a fogadás biztonságára nézve az kockázatot jelentett, gyülekezés feloszlatása mellett döntött. A rendőrség visszaszorította a tüntetőket egy a szálloda melletti parkba, ahol egy idő után szétoszlottak. 11. A felperesek 2002. december 16-án a rendőrségi akció törvényességi felülvizsgálatát kérték, keresetlevélben kérve a Pesti Központi Kerületi Bíróságot, hogy azt minősítse törvénytelennek. Megerősítették, hogy a tüntetés teljes mértékben békés volt és egyetlen célja véleményük kifejezése volt. Ezen felül a felperesek rámutattak arra, hogy nyilvánvalóan lehetetlen volt a rendőrséget a gyülekezésről azt 3 nappal megelőzően tájékoztatni, ahogy azt "A gyülekezési jogról" szóló 1989. évi III. törvény (Gyülekezési Törvény) előírja, mert a miniszterelnök a fogadáson történő részvételi szándékát csak az azt megelőző napon jelentette be. 12. A Kerületi Bíróság 2003. február 6-án elutasította a felperesek keresletét. Az esemény körülményeire való tekintettel megjegyezte, hogy a tüntetés azt követően került feloszlatásra, hogy egy kisebb detonációt hallottak. 13. A Kerületi Bíróság megjegyezte azt is, hogy a rendőrség egy tervezett gyülekezésről történő értesítésének 3 napos időkorlátját nem volt lehetséges betartani, ha a tüntetést létrehozó ok azt kevesebb, mint 3 nappal megelőzően keletkezett. A bíróság nézete szerint a Gyülekezési Törvény esetleges hiányosságai jogalkalmazó által nem orvosolhatók. A rendőrség az ilyen összejövetelekről történő tájékoztatásának kötelezettsége minden típusú tüntetésre alkalmazható, beleértve a spontán tüntetéseket is. A bíróság megjegyezte azt is, hogy az ilyen események vonatkozásában szükség lehet pontosabb és kifinomultabb szabályozásra, azonban ez a törvényalkotó feladata, nem a bíróságé.


BUKTA ÉS TÁRSAI v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 3. oldal

14. Ezen felül a Bíróság úgy találta, hogy a rendőrség előzetes értesítésének kötelezettsége a nyilvánosan tartott gyülekezésekről a közérdek és mások jogainak védelmét szolgálja, nevezetesen a forgalom zavartalan folyását és a mozgás szabadságát. Észrevételezte, hogy a tüntetés szervezői még csak meg sem kísérelték a rendőrség értesítését. A Kerületi Bíróság még azt is kimondta, hogy:
"… a hatályos hazai törvények vonatkozó kikötéseiből eredően egy gyülekezés békés jellege önmagában nem elégséges a rendőrség értesítési kötelezettségének mellőzéséhez… A Bíróság nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a tüntetés békés volt-e vagy sem, mivel az értesítés hiánya ezt mint olyat illegálissá tette, ezért az alperes a Gyülekezési Törvény 14. §-ának (1) bekezdése alapján azt törvényesen oszlatta fel."
15. A felperesek fellebbeztek. 2003. október 16-án a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság helybehagyta az elsőfokú ítéletet. Részben módosította a Kerületi Bíróság érveit, kihagyván a vonatkozó hazai törvények lehetséges hiányosságairól szóló részt. Ezen felül a Fővárosi Bíróság úgy találta - utalva, többek között, az Alkotmánybíróság 55/2001.(XI.29). sz. határozatára, amely szerint:
"… a vonatkozó hazai törvény alkalmazásakor, nyilvánvalóan az a megközelítés lesz mérvadó, hogy az értesítési kötelezettség alól nincs mentesség, és ezért nincs különbség a „bejelentett” és a „spontán” gyülekezés között – az utóbbi a fent említett értesítési kötelezettség tiszteletben tartásának elmulasztása miatt törvénybe ütköző."
16. Összességében a Fővárosi Bíróság úgy találta, hogy a felperesekkel szemben gyakorolt korlátozás szükséges és arányos volt. 17. A felperesek a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak rendkívüli jogorvoslatért. 2004. február 24-én a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet annak fő szempontjainak vizsgálata nélkül elutasította, mivel az ratione materiae (tárgyi okokból) az nem felelt meg a Polgári Eljárásjog vonatkozó rendelkezéseinek.
B. Vonatkozó hazai törvény
18. Az Alkotmány 62. §-a garantálja a békés gyülekezés szabadságának jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását. 19. A Gyülekezési Törvény 6. §-a előírja a rendőrség a rendezvényről az esemény dátumát legalább 3 nappal megelőző értesítését. 20. A Gyülekezési Törvény 14. § (1) bekezdése előírja a rendőrség számára bármely előzetes értesítés nélkül megtartott rendezvény feloszlatását. 21. A Gyülekezési Törvény 14. § (3) bekezdés lehetővé teszi, hogy amennyiben egy rendezvény feloszlatásra kerül, úgy résztvevői 15 napon belül pert indíthatnak annak jogellenességének megállapítására.

4. oldal BUKTA ÉS TÁRSAI v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A TÖRVÉNY
1. AZ EGYEZMÉNY 11. CIKKELYNEK FELTÉTELEZETT MEGSÉRTÉSE
22. A felperesek panaszolták, hogy békés tüntetésük pusztán az előzetes értesítés hiányának következményeképpen került feloszlatására, megsértve ezzel az Egyezmény 11. cikkelyét, amely, amennyire az ide vonatkozik, az alábbiak szerint szól:
"1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához …
2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban …közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, … illetőleg … mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek."
A. Befogadhatóság
23. A Bíróság megállapítja, hogy a folyamodvány az Egyezmény 3. § 35. Cikkely értelmezése szerint nem nyilvánvalóan rosszul megalapozott. Megállapítja továbbá, hogy befogadásának semmilyen más alapon nincs akadálya. Ezt ezért befogadhatónak kell nyilvánítani.
B. Fő szempontok
1. Történt-e beavatkozás a békés gyülekezés szabadságának gyakorlásába?
24. A Kormány nem vitatta, hogy a felperesek hagyatkozhatnak a 11. Cikkely által tartalmazott garanciákra; azt sem tagadta, hogy tüntetésük feloszlatása beavatkozott a felperesek ebben a klauzulában lefektetett jogainak gyakorlásába. A bíróság nem lát okot arra, hogy ezt másképpen lássa. A Kormány azonban fenntartotta, hogy a beavatkozásra a 11. Cikkely 2. bekezdésében foglaltak jogosították fel.
2. Jogos volt-e a beavatkozás?
25. Meg kell állapítani ezért, hogy a panaszolt szankciót "a törvény írta-e elő?", a 2. bekezdésben meghatározott jogszerű cél váltotta-e ki és "szükségszerű volt-e egy demokratikus társadalomban" ezek elérése érdekében?
a. "Törvényi előírás"
26. A felek nem vitatták, hogy a felperesek szabad gyülekezési jogára gyakorolt korlátozása a
BUKTA ÉS TÁRSAI v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 5. oldal

Gyülekezési Törvény 14. §-án alapult, amelynek megfogalmazása világos. Ezért az előre láthatóság követelménye teljesült. A Bíróság nem lát okot arra, hogy a felek véleményétől eltérjen.

b. "Törvényes ok"
27. A felperesek nem vetették fel ezt a kérdést. 28. A Kormány benyújtotta, hogy a nyilvános helyen megtartott békés gyülekezés jogára gyakorolt korlátozás mások jogainak védelmét szolgálják, például a mozgás szabadságát és a forgalom rendben történő folyását. 29. Benyújtották továbbá, hogy a békés gyülekezés szabadsága nem szűkíthető le az állam részéről puszta be nem avatkozási kötelezettségre. Bizonyos alkalmakkor pozitív intézkedések meghozatala szükséges annak békésségének biztosítása érdekében. A 3 napos határidő szükséges a rendőrség részére a más hatóságokkal történő egyeztetés, a rendőri erők átcsoportosítása, tűzoltó egységek biztosítása, a járművek eltávolítása, stb. érdekében. Felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy amennyiben egynél több szervezet értesíti a rendőrséget arról a szándékáról, hogy ugyanazon a helyen ugyanabban az időben rendez tüntetést, további tárgyalások lehetnek szükségesek. 30. Ezeknek a megfontolásoknak a tükrében a Bíróság meggyőződött arról, hogy a panaszolt intézkedés a rendbontás megakadályozásának és a mások jogainak törvényes célját célozta.

c. "Szükséges egy demokratikus társadalomban"
31. A felperesek beadványa szerint spontán tüntetésük békés volt és pusztán azért oszlatták fel, mert a rendőrség a Gyülekezési Törvény 14 §-a értelmében nem kapott előzetes értesítést. Ez az intézkedés nem igazolható azzal, hogy egy kisebb durranás volt hallható; az ettől eltérő vélekedés lehetővé tenné a rendőrség számára, hogy további jogalap nélkül ezen az alapon bármely rendezvényt feloszlasson. 32. A Kormány benyújtotta, hogy a felperesek rendezvénye nem az előzetese értesítés hiányában, hanem a durranás miatt került feloszlatásra, amelyet a rendőrség a Kempinski Szállodában tartózkodó állami tisztségviselőkre nézve biztonsági kockázatnak minősített. 33. A Bíróság megállapítja, hogy a 11. Cikkely 2. bekezdése felhatalmazza az államokat arra, hogy "törvényes korlátozást" alkalmazzanak a gyülekezési szabadság jogának gyakorlására. 34. A Bíróság az események törvényességével foglalkozói hazai bírósági döntésekből megállapítja, hogy a felperesek által tartott rendezvény feloszlatásának jogalapja kizárólag az előzetes értesítés hiánya volt. A bíróságok, a rendőri intézkedéseket törvényesnek nyilvánító döntéseiket kizárólag erre az érvre alapozták, és nem vizsgálták az ügy más szempontjait, nevezetesen az esemény békés természetét.

6. oldal BUKTA ÉS TÁRSAI v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
35. A bíróság felidézi, hogy a nyilvános összejövetelek előzetes felhatalmazási procedúrának történő alávetése normál körülmények között nem csorbítja a jog lényegét (lásd Rassemblement Jurassien Unité v. Svájc, 8191/78. sz., 1979. október 10-i Bizottsági döntés, Döntések és Jelentések 17., 119. old.). A jelen eset körülményei között azonban az, hogy nem állt megfelelően előzetes információ a nyilvánosság rendelkezésére a miniszterelnök szándékáról a kérdéses fogadáson történő részvételről, a felperesek részére azt a lehetőséget hagyta, hogy vagy teljesen lemondanak a békés gyülekezéshez való joguk alkalmazásáról, vagy az adminisztratív előírásokkal dacolva gyakorolják azt. 36. A bíróság nézete szerint különleges körülmények között, amikor egy politikai eseményre egy tüntetés formájában megnyilvánuló azonnali reakció igazolható lehet, az ebből következő békés összejövetelt kizárólag a szükséges előzetes értesítés hiánya miatt, a résztvevők bármilyen törvénysértő magatartásának hiányában feloszlatni a békés gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozásával ér fel. 37. Ebben az összefüggésben a bíróság megjegyzi, nincs arra utaló bizonyíték, hogy a nyilvános helyen történő gyülekezés által elkerülhetetlenül okozott kisebb zavar szintjén felül a felperesek a közrendre bármely veszélyt jelentettek volna. A bíróság felidézi, hogy „ha az Egyezmény 11. Cikkelyében garantált gyülekezési szabadságot nem kívánjuk megfosztani minden tartalmától, fontos, hogy, ahol a tüntetők nem kezdenek erőszakos cselekedetekbe, ott a közhatalom bizonyos fokú toleranciát tanúsítson a békés összejövetelek iránt” (Oya Ataman v. Törökország, 74552/01. sz. 2006. december 5., 41-42. §.). 38. A fenti megfontolásokra figyelemmel a Bíróság úgy találja, hogy a felperesek békés gyülekezésének feloszlatását nem lehet egy demokratikus társadalomban a kívánt célok elérése érdekében szükségesnek tekinteni. 39. Ennek megfelelően megtörtént az Egyezmény 11. Cikkelyének megsértése.

II. AZ EGYEZMÉNY 10. CIKKELYÉNEK FELTÉTELEZETT MEGSÉRTÉSE.
40. A felperesek hivatkoztak a 10. cikkelyre, amely kimondja, hogy:

„1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jogmagában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül …
2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadság gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban … a zavargás vagy bűnözés megelőzése (vagy) … mások jó hírneve vagy jogai védelme …céljából.”


BUKTA ÉS TÁRSAI v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 7. oldal

41. A Bíróság megállapítja, hogy annak tükrében, hogy a jelen ügyben, annak körülményei alapján megállapította az Egyezmény 11. Cikkelyének megsértését (39. paragrafus lásd fent) nem szükséges külön vizsgálnia a felperesek 10. Cikkely alapján tett panaszát. (lásd Ezelin v. Franciaország, 1991. április 26-án született ítélet, A Sorozat, 202. sz. 35.§).

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKELYÉNEK ALKALMAZÁSA
42. Az Egyezmény 41. Cikkelye az alábbiak szerint rendelkezik:
„Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Kár
43. A felperesek mindegyike nem anyagi veszteség vonatkozásában 10.000,- eurót (EUR) követelt. 44. A Kormány a felperesek követelését túlzottnak tartotta. 45. A Bíróság úgy találja, hogy az Egyezmény-szegés megállapítása elégséges és igazságos elégtételt képez a felperesek által elszenvedett bármely erkölcsi kárért.

B. Költségek és kiadások
46. A kérelmezők összesen EUR 2.000,- összeget követeltek a Bíróság előtt történő megjelenés miatt felmerülő ügyvédi-jogi képviseleti költségekre és kiadásokra. 47. A Kormány a felperesek követelését túlzottnak tartotta. 48. A bíróság precedensjoga alapján a kérelmező csak olyan mértékben jogosult a költségek és kiadások megtérítésére, amennyiben kimutatható, hogy ezek ténylegesen szükségesen keletkeztek és mértéküket tekintve ésszerűek. A jelen esetben a birtokába lévő információra és a fenti kritériumra való tekintettel, a Bíróság ésszerűnek találja a követelt összeg, a 2.000,- Euro kérelmezőknek együttesen történő megítélését.

C. Késedelmi kamat
49. A Bíróság úgy ítéli megfelelőnek, hogy a késedelmi kamat az Európai Jegybank alap hitelkamat rátáján alapuljon, amelyhez további 3 százalékpontot kell adni.


8. oldal BUKTA ÉS TÁRSAI v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
EZEK MIATT AZ OKOK MIATT A BIRÓSÁG EGYHANGÚLAG
1. Befogadhatónak nyilvánítja a beadványt;
2. Úgy tartja, hogy az Egyezmény 11. Cikkelyének megsértése megtörtént;
3. Úgy tartja, hogy nem szükséges külön vizsgálni az Egyezmény 10. Cikkelye alapján tett panaszt;
4. Úgy tartja, hogy az Egyezmény-megszegés megállapítása elégséges a kérelmezők által elszenvedett bármely morális kár igazságos kielégítésére;
5. Úgy tartja, (a) hogy az alperes állam a felperesek részére, együttesen, az egyezmény 44. cikkely 2. §-sal összhangban, az ítélet jogerőre emelkedésének napjától számított 3 hónapon belül az ügyvédi költségek és kiadások vonatkozásában EUR 2.000 összeget kell fizessen, amely a megfizetés napján érvényes árfolyamon a panaszolt állam nemzeti valutájára kell átváltani, ezen felül bármely adót, ami kivethető lehet; (b) a fent említett 3 hónap lejártát követően a rendezés megtörténéséig a késedelem időtartamára fenti összeg után egyszerű kamatot kell fizetni, amely megegyezik az Európai Központi Bank alap hitelkamata plusz 3 százalékponttal.
6. Elutasítja a kérelmezők ezen felüli igényét.
Angol nyelven elkészítve és a Perrendi Szabályzat 77. Szabályának 2. és 3. paragrafusának megfelelően 2007. július 17-én írásban értesítve.

S. DOLLÉ F. TULKENS Nyilvántartó Tisztviselő Elnök


Az ítélet Dr. Grespik Lászlónak a Bíróság által küldött tájékoztató kísérőlevelének szövege:
Dr. GRESPIK László H-1093 BUDAPEST Boráros tér 3. IV. em. 12.
MÁSODIK SZEKCIÓ

ECHR-LE20.2eR 2007. július 17. AT/bh
25691/04. sz. beadvány Bukta és társai kontra Magyarország
Tisztelt Uram,
A Perrendi Szabályzat 77. Szabályának 2. és 3. paragrafusával összhangban mellékelem a Kamara a fenti esetben hozott ítéletének egy hitelesített példányát. Jelen értesítés célja az ítélet megküldése.
Az ítélet már elérhető a Bíróság Internet oldalán (www.echr.coe.int).
Szeretném felhívni a figyelmét azokra a körülményekre, amelyek között az ítélet véglegessé válik (Az Egyezmény 2. §-ának 42. és 44. Cikkelye). Kérem, legyen figyelemmel arra, hogy jelen ítélet a Nagy Kamarához történő előterjesztése iránti bármely kérelemnek a mai napi dátumtól számított három hónapon belül be kell érkeznie a Bírósági Nyilvántartó Irodára (lásd Lemoine kontra Franciaország, 26242/95. sz. 27.§ 1999. április 1.). Amennyiben ügyfelének ügye vitathatóan "kivételes" és "komoly kérdést" vet fel az Egyezmény 43. Cikkelyének értelmezése szerint és szeretné, ha ez a Nagy Kamarához kerülne előterjesztésre, úgy kérelmét a Bíróság egyik hivatalos nyelvén, angolul vagy franciául kell benyújtania, kivéve, ha a Kamara Elnökétől jóváhagyást kértek és kaptak egy másik nyelv használatára.
Híven:
S. Dolle Szekció Nyilvántartó Tisztviselő
Melléklet: Ítélet

A Strasbourgi Bíróság saját megfogalmazású, rövid eset-összefoglalása (ilyet tesznek közzé az Interneten az ítélet kipostázása előtt a mielőbbi megismerhetőség végett):
Bukta és társai v. Magyarország (25691/04. sz.) a 11. Cikkely megsértése
A felperesek, Bukta Dénesné, Laczner Ferdinánd és Tölgyesi Jánosné magyar állampolgárok, akik ebben a sorrendben 1943-ban, 1945-ben és 1951-ben születtek. Budapesten laknak.
A román miniszterelnök 2002. december 1-én hivatalos látogatást tett Budapesten és a Kempinski Szállodában egy fogadást adott Románia nemzeti ünnepének, nevezetesen a korábban Magyarország részét képező Erdély Románia által 1918-ban történt bekebelezésének évfordulója alkalmából. Az ezt megelőző napon a magyar miniszterelnök bejelentette, hogy részt vesz a fogadáson. A kérelmezők úgy vélték, hogy nem szabadna részt vennie egy a magyar történelem negatív részét képező eseményen történő megemlékezésen. A szálloda előtt a fogadás időtartama alatt körülbelül 150 személy, beleértve a kérelmezőket is, gyűlt össze tüntetni. A 3 napos előzetes értesítés törvényi előírása ellenére a rendőrséget nem értesítették tüntetésükről. Egy robbanáshoz hasonló zaj meghallásakor a rendőrség, amely egyébként is jelen volt, a tüntetőket feloszlásra kényszerítette. A felperesek eljárást indítottak, amelyben kérték a rendőri beavatkozás törvényellenesnek történő nyilvánítását. A keresetet végül elutasították, azon az alapon, hogy a tüntetést azon tény miatt oszlatták fel, hogy a rendőrséget nem értesítették arról.
A 10. Cikkely (a véleménynyilvánítás szabadsága) és 11. Cikkely (a gyülekezés és egyesülés szabadsága) alapján a kérelmezők panaszolták, hogy békés tüntetésüket csak azért oszlatták fel, mert a rendőrség nem kapott előzetes értesítést.
A Bíróság észrevételezte, hogy a hazai bíróságok nem vizsgálták azt, hogy a tüntetés békés volt-e és döntéseiket pusztán a rendőrség értesítésének hiányára alapozták. Mivel nincs arra utaló bizonyíték, hogy a tüntetés a közrendre nézve veszélyt jelentett volna, feloszlatása a kérelmezőknek a békés gyülekezés szabadságához való jogának aránytalan korlátozása volt. A Bíróság ezért megállapította, hogy megtörtént a 11. Cikkely megsértése. Megállapította továbbá, hogy a panaszt nem szükséges külön vizsgálni a 10. Cikkely alapján, valamint hogy a törvénysértés megállapítása önmagában minden erkölcsi kárt méltányosan kielégít. A kérelmezők részére 2.000,- Eurót ítélt meg ügyvédi költségekre és kiadásokra. Az ítélet csak angol nyelven áll rendelkezésre.