Hogyan kapják a csillagokat a szállodák?

Pénzcentrum
 2007. augusztus 29.

Csalódott vendégek, értetlen szállodások a nyár legforróbb időszakában az európai és főként az Földközi-tenger déli partján fekvő turista paradicsomokban. Így is festhet a kép, amennyiben nem tájékozódunk előre és alaposan arról, hogy az általunk választott üdülési célponton milyen szabályok alapján kapják csillagjaikat a különböző szállodák, már ha kapnak egyáltalán.

A tájékoztatás a szállodák érdeke is, hiszen a tájékozatlan vendég könnyen érezheti úgy, hogy becsapták, mert a három csillagos szállodában nincs a szobában fürdőszoba és WC, nincs hajszárító, színes TV, telefon vagy nem cserélik naponta a textíliákat. Lehet, hogy nem is kell nekik, bár az itthoni viszonyok között könnyen hihetnénk, hogy kellene.


A következőkben ezért a Pénzcentrum annak nézett utána, hogy a néhány szomszédos, számunkra mérvadó, illetve kedvelt turisztikai célpontnak számító európai országban mit tartalmaz az osztálybasorolási rendelet, vagyis milyen feltételek mellett nevezheti többcsillagosnak magát egy szálloda. Mivel nincs általánosan elfogadott nemzetközi standard, azt mutatják be, mire érdemes figyelni, ha nyaralást tervezünk.

Mindenki másképp csinálja

Franciaország, Németország, Ausztria, Spanyolország, Csehország és Magyarország besorolási rendeleteit böngészték végig ahhoz, hogy az alábbi táblázatban felvázolhassák, milyen eltéréseket rejtenek magukban a jogszabályok. Egy azonban biztos, ezekben az országokban kötelező a minősítés, amelyet egyetlen valamire való szállásadó sem úszhat meg.


Európában csupán néhány skandináv ország, így Norvégia és Finnország esetében találkoztunk azzal a gyakorlattal, hogy sem a szövetség, sem a törvényhozók nem határoznak pontosan arról, milyen szolgáltatást kell nyújtania egy adott minősítésű szállodának.

Ez a jelenség azonban csak az első a furcsaságok sorában. Vegyük például Franciaországot: a francia besorolás nulla csillaggal kezdődik, melyet mi az egyszerűség kedvéért az egy csillaghoz soroltunk. A legfelső kategóriát a négy csillagos Luxe adja, amely azonban alig tér el néhány apró pontban a "normál" négy csillagostól.

Ha csak az egy sorban egymás mellett elhelyezkedő számok sokféleségét figyeljük, abból is egyértelműen látszik, hogy a különböző csillagok bizony országonként különböző szolgáltatásokat rejtenek magukban. Jól példázza ezt, hogy míg Németországban csillagszámtól függetlenül csak három emelet felett kötelező a lift beépítése, addig itthon ez mindössze az egy csillagos minősítéshez lenne elég.

A méret a lényeg?
A szobák minimális alapterületét tekintve még nagyobb különbségekkel szembesülünk, a legrosszabb helyzetben a francia, a legjobban pedig a hazai és a német szállodák esetében vagyunk.


A külföldön alkalmazott besorolási rendeletektől eltérő módon, a kétágyasnál nagyobb magyar szobákra is találhatunk szabályozást, mely arra kötelezi az építtetőket, hogy kétágyasnál nagyobb helyiségek esetében ágyanként öt négyzetméterrel növeljék a szoba alapterületét.

Persze jelentősen növelheti vagy éppen csökkentheti a szabályozásban előírt méretet az a tényező, hogy a mellékhelyiségek mérete benne foglaltatik-e a minimális megszabott alapterületben. A besorolási rendeletek angol nyelvű változatai azonban a legtöbb esetben csak egy bő összefoglalását jelentik az egyébként a hivatalos nyelven megszülető jogszabálynak, így nem térnek ki minden esetben erre az igencsak fontos apróságra.

Click Here to Read More