Index/MTI - ugyelet@mail.index..hu 2007. 09. 04., 13:51
Közösség elleni izgatás miatt a kisebbségek egyéni szinten vagy szervezettel bírósághoz fordulhatnának, ha jogsértést észlelnek, áll a szocialisták Ptk.-módosításra vonatkozó javaslatában, ami szerdán kerül a kormány elé.
Gyurcsány Ferenc a tervezetről először pénteken, a Magyar Gárda megalakulása kapcsán tartott ötpárti sajtótájékoztatón beszélt. A szocialisták az egyesülési törvény szigorítását is tervbe vették. Szerdán kerül a kormány elé az a javaslat, amely úgy módosítaná a polgári törvénykönyvet (Ptk.), hogy bárki, aki egy vallási, etnikai, kisebbségi csoport tagjaként vagy épp szexuális hovatartozása, világfelfogása miatt megszólítva érzi magát, felléphessen egy sértő megnyilvánulás ellen. A javaslatot az Igazságügyi Minisztérium készítette. Gadó Gábor civilisztikai szakállamtitkár szerint a módosítás egy régóta létező szabályozási nehézséget oldana meg. Habár a hatályos Ptk. védi a személyhez fűződő jogokat - így az emberi méltóságot, a jó hírnevet -, nem biztosítja a fellépés lehetőségét akkor, ha a jogsérelemnek valaki nem kifejezetten a címzettje. A mostani tervezet szerint azonban bárki, aki sértve érzi magát egy gyalázkodó kijelentés miatt, jogi úton kérhetne elégtételt. Gadó Gábor a javaslat másik fontos céljának nevezte, hogy ha a sértő kijelentés címzettje a jogsérelem ellen nem tud vagy nem akar saját maga fellépni, akkor ezt az erre a célra létrejött jogvédő szervezetek megtehessék helyette. Példaként említette, hogy ha valaki a gyűlöletkeltő beszéd ellen azért nem lép fel, mert attól tart, hogy utóbb felismerik és retorzió éri, vagy nincs hozzá elegendő jogi tudása, vagy anyagi forrása, akkor a jogvédő társadalmi szervezet is felléphet az érdekében közérdekű kereset formájában. A kártérítés felhasználása A szakállamtitkár hangsúlyozta, a tervek szerint, ha civil szervezet lépne fel jogi úton és nyerne kártérítést, akkor az így befolyt összeget a sérelmet szenvedett közösség érdekében és céljaira kellene felhasználni. Ha magánszemély perel, akkor a kártérítés őt illetné. Mivel magánjogi vitáról van szó, több szervezet is indíthatna pert, ilyenkor célszerűségi szempontból általában egyesítik a különböző eljárásokat. Ha külön eljárásokat indítanának, az egyik perben hozott ítélettel nem válna ítélt üggyé a kérdés, vagyis egy másik eljárásban ettől még nem lenne automatikusan ugyanaz a végeredmény. Arra a kérdésre, hogy a kormány elé kerülő tervezet mennyiben hasonlít a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke és a Mazsihisz által benyújtott javaslatra, Gadó Gábor azt mondta, Lomnici Zoltán javaslatát nagymértékben hasznosították. Az ügyész nem léphet fel Lomnici Zoltán és a Mazsihisz vezetősége június elején jelentette be, hogy közös javaslatukban a Ptk. módosítását szorgalmazzák. Azzal javasolták kiegészíteni a jogszabályt, hogy a sértő megnyilvánulás ellen a csoport érdekeit védő szervezet, illetve a csoport bármely tagja jogosult legyen fellépni. Gadó Gábor hangsúlyozta, célját és lényegét tekintve a két javaslat azonos, ám az LB és a Mazsihisz javaslata - amit Lomnici Zoltán a történelmi egyházakkal való egyeztetés után írt alá - az ügyészségnek is lehetőséget biztosított volna a gyűlöletbeszéd elleni polgári jogi fellépésben. A tárca ugyanakkor úgy vélte, hogy mivel polgárjogi igényről van szó, amíg van olyan magánjogi szereplő, aki fel tud lépni a jogsérelemmel szemben, addig nincs szükség az ügyészre. Gyurcsány jelentette be Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke múlt pénteken, az MDF által kezdeményezett ötpárti sajtóértekezleten [1] jelentette be, hogy a kormány a Ptk. módosítását kezdeményezi a vallási, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó, illetve a szexuális orientáció miatt kisebbségben lévő emberek védelmében. Az MSZP hat parlamenti képviselője április 16-án, a holokauszt emléknapján már terjesztett javaslatot [2] a parlament elé, az azonban a büntetőtörvénykönyvben (Btk.) szankcionálná a gyűlöletbeszédet. A szocialisták 2003-ban is megpróbálkoztak egy hasonló javaslattal, amit az Alkotmánybíróság 2004-ben alkotmányellenesnek minősítette. Az SZDSZ-ben viták lehetnek Az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése szinte a törvényhozók szájába rágta, hogy a Btk. nem alkalmas a gyűlöletbeszéd szabályozására, mert túlságosan erős szankciókkal él, nyilatkozta az Indexnek akkor Gusztos Péter ügyvivő. A mostani javaslat ugyan a Ptk.-ban keresi a megoldást, a liberálisok közt azonban abban is vita van, hogy szabad-e bármilyen módon korlátozni a szólásszabadságot. A javaslatot az Országgyűlés bizottságai vitára alkalmasnak találták, a plenáris ülésen azonban még nem kezdődött el a vita, emlékeztetetett Szabó Zoltán szocialista parlamenti képviselő a Magyar Gárda megalakulásának kapcsán. Egyben bejelentette azt is, hogy az MSZP szigorítaná az egyesülési törvényt [3] is. Civil javaslat is létezik A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet ügyvivője, Schiffer András korábban úgy foglalt állást, hogy a politika a gyűlöletbeszéd-ügyben teljesen kétszínű. Propagandává silányítják azt, ami szerencsésebb országokban közmegegyezés tárgya, fogalmazott. A TASZ-nak egyébként van javaslata a gyűlöletbeszéd kezelésére. Az új polgári törvénykönyv kodifikációs bizottságának le is adták: közszereplők kirívó gyalázkodása esetén kisebbségi önkormányzatok, egyházak, közhasznú szervezetek indíthassanak közérdekű keresetet. A szocialisták mostani tervezetükkel kapcsolatban azonban nem keresték meg a jogvédő szervezetet, mondta el kérdésünkre Schiffer.
2007. november 18., vasárnap
Szolasszabadsag-korlatozna-az-MSZP-TASZ-Gado
Csapody-Tamas:Beke-es-szocializmus
Az egyezteto tárgyalás
A történet szokásosan indult. Legutóbb, az 1999-es NATO-bombázások során már megismerhettem a rendorséggel való alkudozás mikéntjét, azt, hogyan engedélyeznek vagy nem engedélyeznek egy háborúellenes tüntetést Magyarországon. Akkor sem volt könnyu, de a Balkán Békéjéért Mozgalom (BBM) útvonaltervét a Hosök terétol az Andrássy út félpályás lezárásáig és a Szabadság téren lévo Amerikai Egyesült Államok nagykövetségéig, valamint a Kossuth térig - a második beadványunk után - a Budapesti Rendor-fokapitányság (BRFK) elfogadta. Most is erre számítottam, miután a Civilek a Békéért (CB) mozgalom az elso kérelmét (2003. január 24.) az elso egyezteto tárgyaláson (Jegyzokönyv, száma: 122-21/22/2003., 2003. január 25.) visszavonta, és önkorlátozó módon, kompromisszumos javaslatot tett (január 28.). (A közlekedés szempontjából fontos változás lényege: a Liszt Ferenc tér helyett a Jókai Mór téren gyülekeznénk, és az Andrássy út egyik sávját vennénk csak igénybe.) A második egyezteto tárgyaláson "a hatóság részérol" heten, a CB részérol négyen vettünk részt. A kifejezetten korrekt és tárgyilagosságra törekvo, mintegy kétórás megbeszélés során a hatóság ismertette az igénybe veendo útvonalról az általa készíttetett szakértoi jelentéseket, amelyek mind azt voltak hivatva bizonyítani, hogy a tüntetésünk aránytalanul megzavarná a fováros szombat délutáni közlekedését. A hatóság ragaszkodott az "Erzsébet téren történo gyülekezéshez", "ill. az Andrássy út mindkét oldalán a járdán való vonuláshoz". Az V. kerületi vonulást illetoen a két álláspont megegyezett, mivel mi a felvonulásnak ebben a szakaszában a rendorség által ajánlott útvonalat elfogadtuk, a fontos színhelyekhez (Bazilika, Egyesült Államok nagykövetsége, Kossuth tér) való ragaszkodás mellett. Nem volt min vitatkozni, és rögzítettük, hogy "az egyezteto tárgyaláson a felek kinyilvánították kompromisszum-készségüket, ennek ellenére a fenti rendezvény útvonalában egyezségre nem jutottak" (Jegyzokönyv, száma: 122-21-25/2003.). Szükségét láttuk még a Jegyzokönyvben többek között rögzíteni, hogy "a VI. kerület Andrássy úti vonulás esetleges eltiltását a rendezvény tartalmi korlátozásának" ítéljük, továbbá, hogy "a rendezvény nemzetközi jellegu". A kétoldalas Jegyzokönyv elkészüléséig rendelkezésünkre álló mintegy egy óra alatt kötetlen beszélgetésekre nyílt lehetoség. A szigorúan magánjellegu - tehát nyilván szigorúan tudomásul veendo - közlésekbol kiderült, hogy a hatalom a tüntetésnek nemzetbiztonsági kockázatot tulajdonít. A kockázatokkal (magyarországi kurdok és irakiak, neonácik, Király B. Izabelláék, Amerika-ellenesek, esetleg feldühödött tömeg) mi is számoltunk, azok sajnos reális veszélyek, de "a szigorúan magánjellegu figyelmeztetés" után ezek kezdtek még reálisabb veszélyként feltunni.
A határozat
A Jegyzokönyv aláírását követo negyedik órában megszületett a BRFK elutasító Határozata (száma: 124-2/36/2003.), amit mi a jogszabályi határidon belül, de csak másnap délután (január 31.) kaptunk kézhez. A BRFK közbiztonsági helyettese, dr. Lapid Lajos rendor ezredes által aláírt, háromoldalas Határozat "megtiltotta" "a rendezvény megtartását a megjelölt idopontban és útvonalon". Azaz, mivel rendezvényünk ún. "bejelentéshez kötött rendezvény", és éppen ezért azt kizárólag egy elore megnevezett helyszínen és idoben lehet csak megtartani, továbbá mivel a rendorségnek jogában áll azt megtiltani, minden, a rendorség felelosségének csökkentésére irányuló hivatalos cáfolat ellenére demonstrációnkat a rendorség betiltotta (1989. évi III. tv. [Gytv.] 3. §. 8. § [1]).
A rendorség tiltó Határozatában egyetlen indokot hozott fel, nevezetesen azt, hogy a rendezvény a "közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna" (Gytv. 8. § [1]). A Határozat tiltása a tervezett útvonal minden egyes útrészletére kitér, és tételesen próbálja bizonyítani a döntést. A rendorség tehát nem csak az Andrássy út felét "nem adta", de az útvonal egyik szakaszát sem. Az eltiltás tehát totális volt, és az egész útvonalra, az egész tüntetésre vonatkozott. Ez azért is elgondolkodtató, mivel az általunk tett kompromiszszumos javaslatok figyelembevétele nélkül született meg az elutasító Határozat, és az aláíró dr. Lapid Lajos és az Országos Rendor-fokapitányság (ORFK) szóvivoje a médiában folyamatosan csak az Andrássy út forgalmának aránytalan megzavarására hivatkozott.
A reakciók
Nem volt kérdés elottünk, a Határozat ellen felülvizsgálati kérelmet kell benyújtanunk a Fovárosi Bírósághoz (FB). Konzultáltam B. Péter ügyvéddel, és segítségét igénybe véve megírtam az ötoldalas fellebbezést. A fellebbezést szombat (február 1.) délután, annak rendje és módja szerint, ajánlott küldeményként a Nyugati pályaudvar postáján feladtuk.
A további, aznapi kérdés úgy merült fel, hogy a tüntetés betiltásáról és fellebbezésünkrol mikor értesítsük a sajtót. Ugyanis szombat délutánra a Vér és Becsület (VéB) neonáci szervezet tüntetésének betiltásával lett tele az elektronikus sajtó. Az összemosás elkerülése végett, a számunkra optimális medializálásra is tekintettel határozottan azt képviseltem, hogy vasárnap délelott hozzuk nyilvánosságra az ügyet. A Munkáspárt azonban megelozött minket: nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakozik a tüntetés betiltása ellen. Nem tudom, hogy közülünk ki szivárogtatta ki a hírt, vagy a péntek esti Népszabadság on-line-ból vették-e az információt, de a nem kért szolidaritásuk a legrosszabbkor jött. Az általam szélsobaloldalinak tartott Munkáspárt alelnöke, Vajnai Attila telefonon közölte képviselonkkel, hogy joga van a Munkáspártnak tiltakozni. Joguk, persze, van, de gusztustalanul etikátlannak és "lenyúlásnak" tartottuk magatartásukat, amely mozgalmunk civil mivoltát nem hajlandó tudomásul venni és önzo pártpolitikájának rendeli alá a béketüntetést. Vajnai Attilával e-mailben közöltük nemtetszésünket, és kértük, hogy a hasonló cselekedetektol a jövoben tartózkodjanak (február 1.). Azért, hogy a közvélemény ne a szélsobaloldali Munkáspárttól mint "szószólótól" (kibictol) értesüljön demonstrációnk betiltásáról, azonnal nyilatkozatot adtunk ki, úgy, hogy annak végére ez került: "A kizárólag civileket és civil szervezeteket tömöríto "Civilek a Békéért" mozgalom arra kéri a civil szervezeteket, de a politikai szabadságjogokat félto pártokat, politikusokat, közéleti személyiségeket is, hogy emeljék fel szavukat a gyülekezési jog durva megsértése ellen". Jólesett ezt szó szerint viszont látni a hétvégén megjeleno A Szabadság címu munkáspárti hetilap címoldalán.
Mindezzel sikerült kikerülni a szélsobal által állított csapdából, és az egynapos kivárás miatt, ha nem is olyan mértékben, ahogyan azt akartuk, de a szélsojobbról (VéB) szóló hírektol is el tudtunk különülni.
A mozgalom bármit tett is fennállásának közel három hónapja alatt (békekonferencia, békefórum, sajtótájékoztató, aláírásgyujtés, kérdések a kormányhoz), nem tudta felhívni magára a figyelmet. A rendorségi tiltással berobbantunk a médiába. Amikor vasárnap délután (február 2.) az ORFK szóvivoje hosszasan cáfolta, hogy tüntetésünket betiltották volna, éreztem, hogy megnyertük a médiacsatát.
A telefon
Számítottam arra, ha egyszer beindul média, akkor sokakat bepörget, miközben a pörgést nekünk is fenn kell tartani, de a kipörgetésünk esélye miatt különösen óvatosnak kell lenni. Arra persze nem számítottam, hogy hétfo kora délelott a Belügyminisztérium "államtitkári szintjérol" telefonon megkeresik az MSZP-hez és a mozgalomhoz egyaránt kötodo Z-t, és arra akarják rábírni, hogy vonjuk vissza fellebbezésünket. A színfalak mögött megköttetendo ajánlat lényege az volt, ha visszavonjuk a bírósági jogorvoslatunkat, akkor engedélyezik a tüntetést az Andrássy út gyalogjárdáján. A számomra kedves, de a javaslatot elfogadni kész Z-vel szemben nagyon határozottan fellépve jeleztem, hogy a megegyezés sem jogilag, sem politikailag, de leginkább morálisan nem vállalható. Véleményem szerint ugyanis a hatalomnak boven volt ideje és lehetosége arra, hogy minden felmerülo szempontot, így az ügy politikai vonatkozásait is mérlegelje (ha a jog már nem is számít!). Teljesen világos számomra, hogy a döntést nem dr. Lapid Lajos hozta meg, o csak közvetlen politikai elvárásoknak tett eleget. Nem kellett médiaszakembernek lenni ahhoz, hogy elore látható legyen: most egy háborúellenes tüntetés betiltásából nagy botrány lehet. Most, hogy az lett, most, hogy a fellebbezést postáztuk, a mozgalom hitelének teljes elvesztése nélkül nem lehet meghátrálni. Annak a világnak és gyakorlatnak egyszer s mindenkorra meg kell szunnie, hogy a békemozgalmat egy pártközpontból vagy a Belügyminisztériumból irányítsák.
A hatalom - idon túli és jogon kívüli - tárgyalókészsége pontosan azt jelentette, hogy nyeregben vagyunk és nyerésre állunk. A heves vitára visszagondolva nem tudom egyértelmuen felidézni (pedig utólag különösen fontos lenne!), hogy Z magánvéleménye volt-e, vagy az "államtitkári szint" mondta, hogy keresetünket a bíróság úgyis el fogja utasítani. Mindenesetre Z szavai ezt sugallták. Telefonbeszélgetésünk végére Z megadta magát, és közölte, hogy akkor o kilép a közvetítésbol, és "a magas helyrol" jelentkezonek megmondja, a továbbiakban velem beszéljen. Telefonhívását azóta is várnám, ha abban a pillanatban nem lettem volna egészen biztos abban, hogy engem nem fognak megkeresni a Belügyminisztériumból. A döntés azonban nem az én kezemben volt, és a mozgalmár is gyarló ember, a politika ördöge pedig sosem alszik. Ezért azonnal felhívtam a mozgalom vezetojét, és a fellebbezés hivatalos benyújtóját, "a bejelentot". (A visszavonást kizárólag a bejelento teheti meg.) Gyozködésre nem volt szükség, a visszavonás gondolatát o is határozottan elutasította.
A békelánc
A Munkáspárt és a BRFK-ORFK által elindított "licitálási" folyamatba hétfon (február 3.) bekapcsolódtak a VéB és a CB-bol hetekkel ezelott kivált és most békeláncot (bl) szervezo mozgalom képviseloi. A VéB a rendorségen benyújtotta, sorrendben hetedik, ravasz kérelmét arra az útvonalra, amit korábban a BRFK nekünk "javasolt". A békelánc szervezoi, élükön a Humanista Mozgalommal/Párttal, a "mozgalmi etika" súlyos megsértésével ugyancsak február 15-re idozítették béketüntetésüket, megosztva, hátba támadva és elárulva ezáltal a közös ügyet, attól függetlenül, hogy kiválásuk megalapozottságáról ki mit gondol. (Én például azt, hogy kiválásuk nem szerencsés, de indokolható.) A békelánc, kihasználva a kínálkozó helyzetet, azonnal saját béketüntetésével és annak engedélyezésével kapcsolódott be a felkavart közegbe, próbálta ellopni a médiahírt. Utóbb hiába adott ki velünk szolidáris nyilatkozatot, a kompromisszumképes és engedélyezett, valamint a kompromisszumképtelen és nem engedélyezett ("a jó" és "a rossz") béketüntetés dichotómiájának megteremtésével sikerült rontania helyzetünkön. Ettol kezdve a híradások együtt taglalták a három - a Tibetet Segíto Társasággal és a Kastner Rezso-féle tüntetésekkel együtt öt - tüntetés eseményeit. Ennek során olyan sajátos hírverseny alakult ki, amely során a hír menynyiségét tekintve egymást erosítettük, a hír minoségét tekintve azonban mi gyengültünk, és kifelé követhetetlenné váltak az események.
Országgyulés, pártok és személyek
Petícióban szólítottuk meg a hoszszabb szünet után kedden (február 4.) eloször ülésezo Országgyulést és a képviseloket. Ebben azt kértük, hogy Magyarország ne adjon logisztikai támogatást az Irak elleni háborúhoz, és a pártok, továbbá a képviselok álljanak ki a gyülekezési jog és a politikai szabad véleménynyilvánítás joga mellett. A petíciótól nem azt vártam, hogy a nyolcak egyértelmuen háborúpárti nyilatkozatát aláíró és azt béke melletti kiállásként interpretáló - ezáltal mindenkit szellemi fogyatékosnak tekinto - miniszterelnök és a tüntetést betiltó, majd a döntése mellett intelligensen ugyan, de szilárdan kitartó belügyminiszter támogatni fog minket. Elsodlegesen azokra az MSZP-s képviselok támogatására gondoltam, akik a balkáni háború idején aláírták a BBM állásfoglalását, és kijöttek velünk az utcára tüntetni. Ehelyett a fideszes Szájer József, az Országgyulés alelnöke adott ki másnap (február 5.) támogató nyilatkozatot, majd a Fidesz-frakció. Orbán Viktor kabinetfonöke, Hende Csaba pedig kijelentette, hogy a polgári körök a háborút ellenzok mellett állnak. A Magyar Nemzet egyik publicisztikai írásából megtudhattam, hogy háborúellenes tüntetésünk betiltása újabb szög a kormány koporsóján. A Vigadó-beli Orbán-beszédbol kiderült, hogy o is a háború ellen van (február 6.). Közben olyan - kontrollált - hírek érkeztek egy középiskolából (!), hogy a február 15-i béketüntetésen a polgári körök a kormány ellen fognak tüntetni. A szélsobal, a szélsojobb és az MSZP után most a jobbközéppel kellett megküzdeni. Kiadtunk egy, a függetlenségünket és pártsemlegességünket egyértelmuen kifejezésre juttató nyilatkozatot (február 7.). Most többet nem lehetett ez ellen tenni, de mindig meglepodöm, hogy milyen primitív játszma ez a politika, amelyben az az áthághatatlan szabály, hogy a mindenkori kormánypárt egyértelmuen támogatja a háborút (Öböl-háború, Jugoszlávia bombázása, Irak elleni háború), miközben a mindenkori ellenzék úgy csinál, mintha háborúellenes lenne, pedig gyakorlatilag ugyanúgy támogatja. A bonyolultsága ellenére milyen egyszeruen leírható a politika hatalmi világa: sem béke, sem pedig háború nem számít, csak az, hogy ennek mentén a mindenkori ellenzék megbuktassa a mindenkori kormányt, de legalábbis ennek a célnak rendelje alá a mindenkori, mindennemu politikai lépéseit.
A bíróság
A Népszabadságtól származó hír szerint keresetünket a Fovárosi Bíróság még kedden sem kapta meg. (Az információ a bíróság sajtószóvivojétol származott.) Ez pánikhangulatot eredményezett, mert ha nem kapták meg, akkor a határido jogveszto mivolta miatt azt már pótolni nem tudjuk. A Fovárosi Bíróságtól kb. ötszáz méterre lévo Nyugati pályaudvarnál lévo fopostán szombat délután ajánlott küldeményként feladott keresetünket, mint az szerdán (február 5.) kiderült, kedden kapta meg a bíróság és vette "lajstromba". Mivel a Budapesten szimplán feladott levelek másnap megérkeznek, a tisztelt bíróság nyilván nem mondott igazat. Ezt a kínos és idoveszteséggel járó intermezzót azonban el lehetett volna kerülni, ha a postát intézo képviselonk a részletesen megbeszéltek szerint jár el, és hétfon délelott addig nem száll le a Fovárosi Bíróság telefonjáról, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy a beadványunk meg is érkezett, illetve ha kell, azonnal faxolja vagy beviszi.
A bíróág ötoldalas elutasító, vagyis a tüntetés betiltását jóváhagyó Végzése (száma: 20. Kpk. 45061/2003/4.) öszszefoglalja a két fél álláspontját, majd elfogadva a rendorségi indokokat, azokat megismételve, a "Gytv. 9. szakaszában foglaltak alapján" döntött. Dr. Fábián Judit tanácselnök, valamint Kraus Ferencné és Dér Sándorné népi ülnök úgy döntött, hogy a BRFK kontra CB ügyben "aggálytalanul elfogadják" az ellenérdekelt, a BRFK által készíttetett szakvéleményt, mivel mi nem nyújtottunk be szakvéleményt, továbbá mivel a BRFK szakvéleménye "mindenféle szempontból elfogulatlan". És lon, mivel az elfogulatlan szakvélemény bizonyítja, hogy demonstrációnk "a közlekedés aránytalan sérelmével járna", "a bíróság a keresetet elutasítja". A bíróság "egyértelmuen igazoltnak" találta, hogy a rendorség "többféle alternatívát javasolt", miközben a mi alternatív javaslatainkat meg sem említették. (Vagyis a bíróság szemében nem két teljesen egyenjogú fél vett részt az eljárásban. Ennek megfeleloen kompromisszumos javaslatot kizárólag az állam, a rendorség tehet, viszonosság nem létezhet, és ha ezek után a mozgalom nem képes a kompromisszumra, akkor elutasítják kérelmét.) A bíróság hosszasan kitért arra, hogy a demonstráció során mozgószínpadként funkcionáló 12 tonnás IFA teherautó miért sértené a KRESZ szabályait. Majd a bíróság közli, hogy "egy több mint kétmilliós város lakóinak pedig a közlekedés szempontjából az a legfontosabb érdeke, hogy a közlekedési útvonalakon akadálytalanul mozoghasson".
A jog jogszeru érvényesülésében hívo vagy a magánemberként az MSZP-vel rokonszenvezo mozgalmártársaim körében nagy zavar támadt. Zavarukat nem állt szándékomban csökkenteni, mert az lesz még nagyobb is a légtérkérés nélküli kormányfelajánlás után. A lelkizésnél fontosabb teendo is akadt: azonnal ki kellett adni egy sajtónyilatkozatot, amiben megnevezzük az új és véglegesnek tekintett útvonalat, amitol már sem a rendorség, sem pedig bíróság el nem tántoríthat minket. Idoközben a VéB megkapta a Kossuth teret február 15-re, 15 óráig. Határozottan azt képviseltem, hogy a Liszt Ferenc térbol nem engedve az úttesten, a szervizúton vagy a járdán, de valamelyikhez ragaszkodva a másik irányba, a Hosök terére vonuljunk. Ha gyorsan döntünk, akkor csökkentheto a kizárólag a Kossuth térre menok által képviselt "emberveszteség", technikailag átszervezheto még minden, ugyanakkor civil tartásunkról is bizonyságot teszünk, valamint idoben és térben egyaránt elkerüljük a "békéért is tünteto" neonácikat is. Megkíméljük a mozgalmat a bármilyen irányból jövo és a rendorség által esetleg elturt provokációktól, és "médiaképileg" sem lehet összemosni antirasszista mozgalmunkat a rasszistákéval. Amíg be nem tiltják oket, addig nyilván nekik is ugyanúgy jár a gyülekezési jog, mint nekünk, de a helyzet több mint abszurd. Ha a Hosök terére megyünk, akkor nem kell tartanunk az Egyesült Államok nagykövetségét esetleg megdobáló dühös emberektol sem, míg a nagykövetnek szánt petíciónkat küldötteink bármikor beadhatják. A mozgalom egynapos heves vita után elfogadta a Hosök terei tüntetés ötletét, és a rendorségi beadvány szombaton éjszaka (február 8.) elment.
Újabb egyezteto tárgyalás
Medgyessy Péter miniszterelnök szóvivojén és a médián keresztül azt üzente (február 8.), hogy majd a hétfo délelott hozzánk intézett levelében kiáll gyülekezési jogunk mellett. Dr. Lapid Lajos ezredes pedig vasárnap (február 9.) 18 órára hívott minket egyezteto tárgyalásra. Az ezredes úr egyedül fogadott minket, és a tárgyalásról most nem készült jegyzokönyv. Hivatalosan és barátilag is egyértelmuen és visszatéroen azt ajánlotta, hogy a Kossuth térre vonuljunk, ahol a VéB és az Ifjú Szocialisták már kaptak helyfoglalási engedélyt. A neonácikkal való semmilyen együtt meg nem jelenés antirasszista érveire válaszul garantálta, hogy kordonnal, rendorrel elválaszthatók leszünk. A történtek után a Kossuth térhez való rendorségi "ragaszkodás" hátterét sem akkor, sem azóta nem sikerült megfejteni, de ez az "alternatív" javaslat részünkrol nem képezte vita tárgyát: mi kitartottunk a Hosök tere mellett. A korábban 10 000, majd 5000, most 8000 fonyire bejelentett tömeg vonulásával és a 12 tonnás IFA teherautóval kapcsolatban most fel sem merült "a közlekedés rendjének aránytalan sérelme". A teljes tisztánlátás és egyértelmuség miatt megkérdeztem az ezredes urat, hogy akkor a Liszt Ferenc tér és az Oktogon között használhatjuk-e az Andrássy út (úttest) felét, és az Oktogontól a Hosök teréig vonulhatunk-e a szervizúton. A válasz egyértelmu igen volt. Azt éreztem, hogy most a rendorség változatlan módon elfogadja beadványunkat, ugyanakkor az is világos volt, hogy hétfo estig (február 10.) még jogában áll betiltani tüntetésünket.
Hétfon nagy nyilvánosságot kapott a brüsszeli Európai Szociális Fórumnak a tüntetés betiltását elítélo nyilatkozata és Medgyessy Péter miniszterelnök hozzánk intézett levele. (A levél még akkor sem volt a címzett kezében, akkor sem ismertük tartalmát, amikor a levélbol származó részleteket a Népszabadság másnap már közölte.) Hétfo délután dr. Lapid Lajos megkeresésére hosszas alkudozásra került sor. Az ezredes úr az elozo esti megbeszéléssel szöges ellentétben azt szerette volna informálisan elérni, hogy úgy kommentáljuk a közvélemény számára demonstrációnk útvonalát, hogy a felvonulás kizárólag a járdák igénybevételével fog járni, miközben a gyakorlatban igénybe vehetjük majd az úttestet (az Oktogonig), illetve a szervizutat (a Hosök teréig). A leghatározottabb azt képviseltem Lapid úr elott, hogy ez nemcsak ellentétes írásos beadványunkkal és szóbeli megállapodásunkkal, de félrevezetnénk a közvéleményt, és hazugságunk nyomán hitelünket veszítenénk. Az ajánlatát tehát nem fogadtuk el, o azonban így is hozzájárult a tüntetés megtartásához.
Legalább ekkora etikai és politikai kihívást jelent Medgyessy Péter csütörtöki parlamenti meghívása. Kedd reggel tudtam meg, hogy a mozgalom már el is fogadta "a kötetlen eszmecserét". Minden rábeszélokészségemet latba vetve most éppen azon fáradozom, hogy a függetlenségünket és semlegességünket megkérdojelezo, a kormány háborúpárti politikáját és az elmúlt két hét történéseit semlegesíto, az aláíróinkat, valamint a demonstrációnk potenciális résztvevoit megosztó és sokakat elriasztó, olcsó politikai trükknek számító meghívást ne fogadjuk el. (Élet és Irodalom)
Fradi_meccs_szurkolok_nelkul
2007. 08. 31. 21.13 Malina Adrienn
Mikor már azt gondoljuk, hogy nem tud minket meglepni a hazai futballélet, akkor mindig történik valami, hogy ezekre a tévhitekre rácáfoljon. Most amolyan Fradi szurkolók kontra Fradi vezetőség „állóháború” alakult ki. De ki lesz a győztes? Egyáltalán lesz-e győztes?
A zöld-fehérek vezetősége négy mérkőzés óta nem engedik be a csapat mérkőzéseire azokat, akik szerintük kárt okoznak az Ferencvárosnak viselkedésükkel, szurkolói magatartásukkal.
Boros Bánk Leventét, a Ferencváros Szurkolói Szövetség alelnökét kérdeztem a kialakult helyzetről.
- Mi történ a Vecsés elleni mérkőzés előtt?
- Igazából ez már a Kazincbarcika elleni, idegenbeli meccs előtt kezdődött. A klub biztonsági emberei kiválasztottak két szurkolói csoportot, és azt mondták, hogy vagy semmi olyat nem tesznek, ami a biztonsági szolgálatnak nem tetszik, vagy ha mégis, akkor kidobják őket, vagy rendőrt hívnak. Már itt sem engedtek be kb. 200 embert, és semmi alapja nem volt a mellőzésnek, hiszen nem történt semmiféle atrocitás. Arca mondták meg, hogy ki mehet be és ki nem. Ez teljesen jogszabály ellenes cselekedet. A következő mérkőzésen is ez történt, ott az FTC biztonsági igazgatója, Tóth Csaba nem engedte be a szurkolókat. Akik egyesével akartak bejutni a stadionba, azokat sem engedte be, mondván valakihez biztos tartoznak. Velem közölte, hogy veszélyt jelentek a rendezvény biztonságára, amit én viccesnek tartok, mert sosem vettem részt semmiféle rendbontásban.
- Gondolt arra, hogy ilyesmi fog történni?
- Természetesen nem. A Vecsés elleni mérkőzést megelőző napon sajtótájékozatót tartott az FTC, ahol pont a családbarát stadionról beszéltek, és ekkor találkoztam Lapid Lajossal, az új biztonsági főigazgatóval, akit már korábbról ismertem. Beszéltünk néhány szót, de abban maradtunk, hogy találkozunk még, mert van mit megvitatnunk. Ehhez képest másnap kitiltott a stadionból, pontosabban Tóth Csaba, biztonsági igazgató tiltott ki, de gondolom főnökei utasítására.
- Paks elleni kupamérkőzés előtt már meg sem próbálták, hogy a mérkőzésre bemenjenek?
- A székház elé vonultunk, kb. 2-300 ember volt ott. A Fradiért mentünk oda, és szurkoltunk. Bent a stadionban is kb. ennyien voltak, viszont semmi hangulat nem volt a mérkőzésen.
- Az FTC augusztus 29-én kiadott sajtóközleményében arról írt, hogy az elmúlt öt évben a klubot ért károk meghaladják a százmillió forintos nagyságrendet. Ebbe a szurkolói rendbontások is beletartoznak?
- A klub az elmúlt 3 évben 1 millió forintos büntetést kapott a szurkolói viselkedés miatt, ez gyakorlatilag a mostani szigorított büntetéseknek köszönhető. Miért hivatkoznak egy 4 évvel ezelőtti állapotra, mikor az elmúlt 3 évben csökkent? Vagyis amióta a szervezett szurkolói csoportok egységesen lépnek fel, konszolidálódott a helyzet.
- Milyen folytatásra számít?
- Nem tudom, őszintén megmondom. Én érzem magam zavarban, hogy a klub figyelmét fel kéne hívni arra, hogy minden, amit tesznek az egy jogállamban elképzelhetetlen. Van ennek egy korrekt szabályozás arra, hogy hogyan lehet kitiltani embereket a stadionból; és itt ilyenről szó sem volt. Amennyiben a Fradi nem követi meg ezeket a szurkolókat, akiket teljesen jogtalanul tiltott ki a stadionból, akkor meg kell, hogy tegyük a szükséges jogi lépéseket. Most a Fradi oldalán pattog a labda, nekik kell változtatni, hogy a helyzet konszolidálódjon. Gyakorlatilag megalázták és jogtalanul a rossz hírünket keltik.
Rieb György, az FTC elnöke véleményére is kíváncsi voltam, hogy véleménye szerint miért szükségesek ezek a kitiltások.
- Az elmúlt 5 évben túlléptük a 100 millió forintos bírságot, amit az Magyar Labdarúgó Szövetségnek és különböző nemzetközi szövetségeknek be kellett fizetnünk. Idén nyáron az MLSZ kiadott egy belső szurkolói elvárást, ami a rasszizmus és trágár szavak használata esetében igen magas szintű büntetést helyez kilátásba. Ezek pontlevonások, de akár kizárás is lehet.
Az első meccsünk előtt egy próbamérkőzésen, amikor Edouard Ndjodo beállt, hangos huhogás hangzott fel, majd banánhéjat dobtak az öltözőbe, és ezért minket az MLSZ 200 ezer forintra büntetett meg. Az első hazai mérkőzésünk a BKV Előre ellen volt, és az ott történtek miatt újabb 300 ezer forinttal sújtottak. Ezek is káromkodások, nemzeti kisebbségek szidalmazása és rasszista bekiabálások voltak. Ezek után a Zrt.-nek lépnie kellett, mert nem szerettük volna, ha kizárnak a bajnokságból.
Úgy döntött az elnökség - 10 igen és 1 tartózkodás aránnyal -, hogy a szurkolói alapszabályok alapelvével egyet ért, de a Zrt. hozza meg a saját házirendjét. Ez megtörtént, és szerződtettük Lapid Lajos nyugalmazott rendőr, dandár tábornokot, hogy az ő segítségével dolgozzák ki azt a rendszert, amellyel megelőzhetjük a szurkolói fenyegetettséget.
Nem akarunk több pénz kidobni az ablakon a szurkolók viselkedése miatt. Azon a három meccsen, ahol a kitiltások érvényben voltak, nem történt semmiféle rendbontás. Nekünk viszont nem az a feladatunk, hogy őrködjünk a szurkolóink felett. Mi a Ferencvárosi Torna Club jövőjét szeretnék megoldani, és egy kompromisszumos ajánlatot tettünk, hogy aki elfogadja a szurkolói házirendet, az, visszajöhet, és szurkolhat a Fradiért.
Szeretnénk, ha nagyon rövid időn belül a szurkolói szövetség és a mi delegációnk asztalhoz ülne, és átbeszélnénk a dolgokat, mert azt sem szeretnénk, ha ők kint maradnának, de azt sem, ha pontlevonások és kizárás lenne a Fradi sorsa. Ma úgy áll a helyzet, hogy sajnos nem találunk főszponzort, mert azt mondják, hogy amíg balhé van a Fradinál, addig minek támogassák a csapatot.
Mi nem szeretnénk végérvényesen kitiltani a szurkolóinkat. Próbáljunk meg a korábbi Fradi hagyományoknak megfelelően drukkolni, és tényleg családbarát stadionná válni. Én nem szeretnék politikai szélsőségeket se jobbról, se balról a stadionba, nem szeretnék balhét, inkább zúgjon a Hajrá Fradi!
(2) Az eltiltásról szóló írásbeli közlésben ismertetni kell:
a) az eltiltás alapjául szolgáló cselekményt, annak időpontját és helyszínét;
b) az eltiltás időtartamát;
c) azokat a sportrendezvényeket, illetve sportlétesítményeket, amelyekre kiterjed az eltiltás hatálya.
Lapid-Lajos-Ferencvaros-igazgato
2007, augusztus 24 - 17:25 - FerencvarosAdmin
A Ferencváros labdarúgócsapatának vezetősége Lapid Lajos nyugalmazott rendőr dandártábornok személyében biztonsági főigazgatót nevezett ki annak érdekében, hogy a lelátón ismét családbarát hangulat alakuljon ki – írja a Népszabadság.
A klub székházában tartott sajtótájékoztatón kiderült, hogy az egyesületnek az elmúlt öt évben több mint 100 millió forint büntetést kellett befizetnie a magyar és az európai szövetség kasszájába különböző szurkolói rendbontások miatt, ez indokolta, hogy új irányt próbáljanak szabni a lelátói életnek.
Az új főigazgató konkrét elképzeléseiről még nem beszélt, mivel mint mondta, éppen hogy csak kinevezték és előbb egyeztetnie kell a vezetőkkel. Ellenben a klub beszámolt arról, hogy családi szektorok kialakítását tervezi az Üllői úttal párhuzamos két hosszanti lelátón, illetve a tavaszi idényre szurkolói kártya bevezetését tűzte ki célul, a szektorokat pedig az együttes korábbi legendáiról kívánja elnevezni. A ferencvárosi vezetőség annak a reményének adott hangot, hogy ezen intézkedésekkel sikerül beindítani olyan kedvező folyamatokat, melyek Kispesten kezdődtek meg.
Ismerkedjen Lapid „Úrral”:
Béke és szocializmus: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0307&article=2003-0217-0922-04YGUH
A főrendőr kiáll a fotósverők mellett: http://index.hu/politika/bulvar/lapid0606g/
Kormánypártiak is elítélik a rendőröket a tüntetések betiltásáért: http://www.origo.hu/itthon/20030205rendorseg.html
Az első oszlatásra október 23-án hajnalban a Kossuth téren Lapid Lajos rendőr dandártábornok adott parancsot:
http://gondola.hu/cikkek/55334
előléptette-tobb-oktober-23-i-oszlatot
Index - ugyelet@mail.index..hu
| 2007. 09. 05., |
Előléptettek több olyan rendőri vezetőt, akik szakmai hibákat követtek el a tavaly október 23-i tömegoszlatáskor. A több esetben brutális rendőri fellépés vezetőinek eredetileg nem hozták nyilvánosságra a neveit. Az origo sikeresen kérte az ombudsman közbenjárását. Így kiderült, hogy kivel mi történt ősz óta. A Fidesz aggódik.
A tavaly októberi 23-i tömegoszlatásokkor a rendőrség több szakmai hibát is elkövetett. Ezt az úgynevezett Papp-jelentés állapította meg. A brutális rendőri fellépést Papp Károly dandártábornok vezetésével vizsgálta egy bizottság. A jelentést júliusban már nyilvánosságra hozták, ám a hibázó parancsnokok nevei nélkül. Így eddig nem lehetett tudni, hogy kivel mi történt azóta. Mára kiderült, hogy a parancsokat kiadó főrendőrök közül hármat előléptettek, hárman pedig nyugdíjba vonultak..
A jelentésben korábban csak kódokkal vagy vezetéknévvel szereplő parancsnokok neveit az origo kérte ki az ORFK-tól. A rendőrség először ezt nem akarta teljesíteni. Az origo az adatvédelmi ombudsmanhoz fordult, aki szerint a nevek a nyilvánosságra tartoznak. Így kiderült, hogy kik adták ki a szakmailag több esetben elhibázott parancsokat. Az ORFK azt kérte az origótól, hogy a neveket ne közöljék, mert méltatlan volna a rendőrökkel szemben. A lap azonban nem tett eleget a kérésnek.
Lapid Lajos dandártábornok irányította a Kossuth tér hajnali kiürítését 23-án, a Papp-jelentés szerint túlzott erőt felvonultatva. Lapid azóta nyugdíjba ment, most a Fradi biztonsági főnöke.
Majoros Zoltán döntött arról, hogy 23-án délután az Alkotmány utcából kiszorított tüntetőket a Bajcsy-Zsilinszky úton is tovább üldözzék. A Papp-jelentés szerint ez sem volt szerencsés döntés. Majoros akkor alezredes volt, ám idén soron kívül ezredessé léptették elő, jelenleg a REBISZ bevetési parancsnokság műveletirányítója.
Pigler István vezette az oszlatást délután négy óráig. A vezetése alatt oszlató rendőrök közül többeket feljelentettek bántalmazásért. Májusban őt is előléptették, jelenleg rendőrségi tanácsos
Nagy-Juhák István vezette az Astoria környékén lévő rendőröket. A Papp-jelentés szerint hibázott a rendőrség, amikor az ottani Fidesz-gyűlés résztvevőit nem választotta szét a Deák tér felől érkező tüntetőktől, illetve az oszlatás érintette a pártrendezvény közönségét is. Nagy-Juhák akkor még kerületi rendőri vezető volt. Azóta már előléptették, és ő a budapesti rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettese és főtanácsos.
Domoszlai László alezredes irányította a lovas rendőrök kardlapozását, amely a Papp-jelentés szerint nem érte el a kívánt hatást. Domoszlai nyugdíjba ment.
Gulácsi Sándor az astoriai oszlatás parancsnoka volt, mára ő is nyugdíjas.
Az október 23-i oszlatás első számú vezetője a budapesti rendőrfőkapitány, Gergényi Péter volt. Őt az események után Demszky Gábor főpolgármester kitüntette, majd idén májusban Gyurcsány Ferenc javaslatára leváltották tisztségéből. Gergényi leváltása független volt az oszlatásoktól.
Balog Zoltán fideszes képviselő, a parlament emberi jogi bizottságának vezetője szerint aggasztó, hogy a parancsnokok nem kaptak büntetést, sőt, volt akit előléptettek. "Az, hogy nyilvánosságra kerültek a nevek, és eszerint a hibázó rendőri vezetők közül hárman már nyugdíjba vonultak, hármat pedig előléptettek, azt gondolom, nemcsak azt jelzi, hogy a kormányzat semmit nem tanult ebből az akcióból. Azt kell mondanom, hogy attól félek, az október 23-án történtek megismétlődése készülődik."
Takács Albert rendészeti miniszter szerint meg kell tudni, hogy az előléptetések idején már nyilvánvaló volt-e, hogy hibáztak a parancsnokok. Ha igen, akkor a miniszter szerint rossz döntés volt előléptetésük. "Ha ez az előléptetés olyan időpontban történt, amikor lehetett tudni, hogy ezt a hibát megállapítják, vagy ez nyilvánvaló volt, akkor nyilvánvalóan az előléptetés szakmai, személyzeti hiba" - mondta az MTI-nek Takács.
Schengeni-penzbol-vizagyu
MTI
| 2007. szeptember 15., szombat 16:08
Elszámolásra szólította fel a Fidesz a kormányt a vízágyú-beszerzésekkel kapcsolatban, közölte a párt szóvivője szombaton. "Már eddig is sokan furcsállották, hogy az EU külső határainak őrzését elősegítő úgynevezett Schengen-alapból a magyar kormány a határőrizettel köszönő viszonyban sem lévő tömegoszlató vízágyúkat vásárolt. Ma azonban kiderült, hogy maga az Európai Bizottság sem tudott a különös eszközbeszerzésről" - írta közleményében Szijjártó Péter.
Hozzáfűzte, ez felveti annak alapos gyanúját, hogy a vásárlás - azon kívül, hogy a megszorítások által sújtott, tüntetésekre készülő állampolgárok megfélemlítését célozhatja - ellentétes az EU szabályaival. A szóvivő szerint ha a gyanú bebizonyosodik, több százmillió forintot kell visszafizetnünk az Uniónak.
A vízágyú-beszerzésekkel kapcsolatos kételyekről a Magyar Nemzet írt szombati számában. Az Európai Bizottság a napilap munkatársának érdeklődésé közölte, a schengeni határövezethez csatlakozást elősegítő EB-döntésben nem szerepelt az, hogy a magyar kormány három vízágyút vásárol.
Tamas_Gaspar_Miklos_ortograf_cirkusz
Ortográf Cirkusz (szül. Korrektorblog)
TGM nyelvápolda
don B - zsadon@mail.index..hu
2007. 07. 09., 22:24 Frissítve: 2007. július 23., hétfő 09:50
„Egy nagy, álmos dzsungel volt a lelkem, és TGM jutott eszembe. A filozóf aljas kis szögletes zárójeles beszúrásokkal szokta alázni a másoktól idézett szövegekben a magyartalanságokat, helyesírási hibákat. A kolléga New York Times-magyarításával is elbánna: »Ez egy [ein] rosszindulatú vihar, és felénk tart.«”
Ezt öt éve írtam egy már-már óviláginak tűnő, hosszú cikk [1]ben, amiben (amelyben – höhö) a határozatlan névelő és az összetett állítmány viszonyáról futtattam eszmét, különös tekintettel az ún. gondozott beszédre. Ilyen ravaszságokkal viccelődtem benne: ha egy férfi vagy, légy egy férfi, s ne egy hitvány gyönge báb; meg: ez egy jó mulatság, egy férfi munka volt. Jól felmondtam a Nyelvművelő kézikönyv vonatkozó passzusait, szerencsére – ahogy most olvasom –, vállalhatatlan marhaságokat nem írtam. (Azé' a vaskalap vaskalap.) Az [ein]-t két dolog összejátszása juttatta eszembe.
Az egyik, hogy megjelent az Ésben TGM-nek egy szép cikke [2] (Ágoston Vilmosról), amiben (amelyben – höhö) persze megint elereszt egy-két zárójeles „nyelvi” odabökést (pontosabban: nyelvhasználati jelenségek ürügyén elkövetett tahózást).
A másik: a múlt héten egy pozsonyi nyelvész, Lanstyák István dolgozatait olvastam. Helyi „értékes” nyelvváltozatok, „tisztes” idegen szavak, „visszás” jelentések, „agresszív” rövidítések, „kevercs” nyelv és társaik. Válogatás a nyelvművelői csacskaságok gazdag tárházából [3] – ez az egyik címe (gyönyörű). Egy másik Lanstyák-cikk ugyanerről: Nyelvi mítoszok és babonák [4] (avagy a magyar nyelvművelés demitizálásának felette szükséges voltáról való dialógus kezdete). (Akit érdekel, L. I. egyik könyve [5] fönt van a MEK-en.)
L. I. hetvenöt (számozott) passzusban sorolja a nyelvművelői csacskaságokat, foglalkozik – naná – az [ein]-problémakörrel is (több pontban is), és megállapítja, hogy hadrcore nyelvápolóink még a NymKk.-nél is fafejűbbek ebben az ügyben (is).
Namost, egy részlet TGM cikkéből: „[...] újságíró volt Csíkszeredában (a csonkamagyar sajtó szerint »Csíkszeredán«, ad notam »Pécsben«, »Debrecenütt«, »Budában«)”. Emlékeim szerint Szeredán–Szeredában-ügyben TGM volt már ennél jóval durvább is, de a lényeg érz(őd)ik: a nem csonka magyarok Szeredábant, mondanak, aki (csonka)magyar Szeredánt mond, műveletlen. Fordítom: aki tensaját nyelvváltozatának szabályai szerint toldalékol, illeszt mondatba egy földrajzi nevet, és nem a helyi nyelvváltozat szerint, az tahó. Szép lelkű társasnyelvészek ettől talán még nem kiáltanak lingvicizmust, de ha hümmögnének, nem csodálkoznék. Valljon s mikor [6] leszön jó Budában lakásom!
TGM másik beszólásában viszont virtigli ortodox nyelvvédő módjára germanizmusozik: „[...] a meghitt vasgárdista ideologémák [...] egy részét a mai csonkamagyar etnofasizmus kliséiből ismerjük: a Kárpát-medence azé, aki teleszüli azt – még a végső »azt«, a visszautaló mutató névmás a maga germanizmusával és tahóságával se hiányzik belőle! –, nos [...]”
Egyszer abbéli felindulásomban, hogy kollégáim azt hiszik, „élettelen” dologra nem lehet személyes névmással visszautalni, csak mutató névmással, és nem merik leírni, hogy János megvette a könyveket, de még nem olvasta őket, csak azt, hogy még nem olvasta *azokat, kétrészes írásműben (ők azok [7], ők azok 2. [8]) ismeretterjesztettem a kérdéskört (ebben meg az Új magyar nyelvtan vonatkozó fejezetét mondtam föl).
Végigvettem a lehetséges eseteket, és persze azt írtam, hogy ha az a névmás a második tagmondat egyes számú alanya vagy tárgya, és hangsúlytalan helyen (az ige után) jönne, akkor nem jön. Jánost ismeri Mari, és szereti [semmi]. Jánosnak tetszett a könyv, és mindig foglalkoztatja [semmi]. Mármost sokan, sokszor odamondják az ilyen mondatok végére, hogy őt, azt. Nem tudom, hogy ez germanizmus-e. És ha az? (Tele vagyunk olyan germanizmusokkal, latinizmusokkal, szlavizmusokkal, satöbbizmusokkal, amikre a nyelvápolóknak szavuk sincs.) Különben is:
Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt.