SZDSZ: Bohm_András

Ott ülünk a liberális padsorokban, és szégyelljük magunkat

Bogád Zoltán 2007. október 1., hétfő 10:22
Bőhm András, az SZDSZ fővárosi képviselője úgy gondolja, hogy egy határon túl nincs helye a lojalitásnak. Meggyőződése, hogy pártjának már keresnie kellene Demszky Gábor utódját. A fővárosi koalícióból rendszeresen kiszavazó politikus beszélt arról is, hogy a 4-es metró elviszi a többi budapesti fejlesztés önrészét.

Demszky Gábor legújabb ciklusának kezdetén - amikor minden eddiginél jobban megszorították, és ha az MDF nem indít jelöltet, ma Tarlós lenne a főpolgármester - azt mondta, 2010-ben már nem újrázik. Hol tart az utódkeresés?
Nem kezdődött el, de a fővárosi SZDSZ-nek nagyon komolyan el kellene gondolkodnia, hogy ki legyen az új főpolgármester-jelölt. Demszky tavalyi kampányában, majd a győzelme után is deklarálta, hogy segít megtalálni az utódját. Ebben azóta semmilyen lépés nem történt. Még egyszer nem engedheti meg magának az SZDSZ, hogy az utolsó pillanatban tűnődjön azon, hogy valakit jó lenne felépíteni. Egy idejekorán megnevezett főpolgármester-jelölt a szabad demokraták legfontosabb, és meglehet, az utolsó lehetősége arra, hogy helyreállítsák a szavazók vészesen fogyatkozó bizalmát a liberális politika őszinteségében, hitelességében és hatékonyságában.

Amikor tavaly az SZDSZ összeállította fővárosi önkormányzati listáját, ön erőteljesen bírálta Demszky káderpolitikáját. Nehezményezte, hogy fontos területek maradnak majd szaktekintélyek nélkül.



Egy évvel ezelőtt éppen attól tartottam, ami bekövetkezett: a fővárosi liberális politika elveszítette korábbi hitelét. Felelőtlennek tartottam a kampányt jellemző ígérgetési dömpinget, hiszen akkor már tudtuk, hogy lesz konvergenciaprogram, tudtuk, hogy a koalíciós pártok vállalják az ezzel járó népszerűtlen intézkedéseket.
Arra is figyelmeztettem, nem hiteles úgy a megújulásról beszélni, hogy a főpolgármester ugyanazt csinálja, mint 16 éve mindig, csak éppen behoz néhány új arcot a frakcióba. Mindez pusztán előrevetítette azt a működési modellt, amelyben a hatalmi vagy akár személyes szempontok felülírják mind a közpolitikai prioritásokat, mind a kiszámítható, értékvezérelt és demokratikusan elkötelezett politikát. Elkeserítő azt látnom, hogy az évtizedes liberális fellegvárból Budapest lassan a demokratikus deficit megtestesítőjévé válik.
Az pedig tovább fokozza csalódottságomat, hogy a városvezetés még ezen az áron sem lett hatékonyabb. A bizottsági struktúra féléves késéssel állt fel, ráadásul a mai napig nem sikerült véglegesen lefektetni a koalíciós együttműködés kereteit.

Az önkormányzati választás után létrejött fővárosi közgyűlésben többször is a koalíció álláspontjával ellentétesen szavazott, kulcskérdésekben is. Legutóbb az Elmű-részvények eladására mondott nemet. Elavult az a liberális tézis, hogy az állam, az önkormányzat rossz gazda?

Első körben az Elmű magánosítására mondott igent a közgyűlés, de benne van a levegőben a Főgáz-részvények eladása is. Ezek stratégiai cégek, központi szerepet játszanak Budapest életében, tehát esetleges értékesítésük is stratégiai kérdés. A városvezetésnek transzparens módon meg kell mutatnia, miért érdemes most eladni ezeket a tulajdonrészeket. Részletes hatástanulmányokat várnék, szakmai vitát és meggyőző érveket.
Most úgy tűnik, hogy egy pillanatnyi pénzzavar enyhítését remélik ezektől a lépésektől, ami stratégiai célnak semmiképpen sem nevezhető. A gázművekből például évente osztalékot kapunk, ez fedezi a város működési költségeinek egy részét. De ha eladjuk, kiesik ez a forrás is. Ha minden igaz, ezeket a pénzeket egyszerűen a 4-es metró finanszírozására költik majd.

Pedig Demszky Gábor és Hagyó Miklós hetente háromszor, egymásra licitálva arról beszélnek, hogy van és lesz is pénz a 4-es metróra, és különben is, a metrót mindenki szereti.

A négyes metró lassan két évtizede összefonódott Demszky nevével. Meggyőződésem, hogy a kilencvenes évek elején indokolt és fontos volt belevágni ebbe a projektbe. Csakhogy egy ilyen beruházás indokoltsága felett eljárhat az idő, hiszen két évtized alatt fejlődött-alakult a város, változtak a nemzetközi trendek, a kivitelezés költségeiről nem is beszélve.
Az biztos, hogy politikai sikert is szeretnének ebből kovácsolni, erről szól ez a kapkodás. Én azonban attól tartok, ebből nem politikai siker, hanem politikai csőd lehet. Elgondolkodtatóak a metrófinanszírozás körüli bizonytalanságok. Még ma sem látszanak a végleges számok, nincs EU-döntés, és ez maga alá temetheti a teljes fővárosi gazdálkodást.

Mekkora ma Budapest eladósodottsága?

Azzal nincs nagy baj, kezelhető mértékű. Itt a probléma az, hogy a működésből vonunk ki forrásokat, illetve a meglévő vagyont értékesítjük esetleg meggondolatlanul, de mindenképpen kevéssé átlátható okokból.
A miniszterelnök nemrég azt nyilatkozta az Indexnek, hogy a kormány tartja a szavát, és a megígért pénzt odaadja, de ha a főváros elszámolta magát, az már Demszky asztala.
Ha valóban lehívható lesz az EU fejlesztési támogatása, akkor bizonyára meglesz a metróra a pénz. Csakhogy ennek komoly ára van, hiszen közben a többi tervezett fejlesztésünk önrésze tűnik el. Tehát a pénz elvileg megvan, csak a legtöbb fejlesztés, amiről az őszi kampány folyt, semmivé lesz miatta.
Készültek mindenféle metrójelentések. Lett egy átfogó képet mutató dolgozat, illetve negyedévente születik újra és újra. Az átfogó jelentés azonban továbbra sem nyilvános, ami újra megkérdőjelezi a városvezetés demokratikus elkötelezettségét. Budapest választói minden kampányban központi elemként láthatták a 4-es metró megvalósításának ígéretét. Minimális elvárásuk lehet, hogy pontosan megismerhessék, milyen előnyökkel és milyen költségekkel jár. Ráadásul mindez a közgyűlés előtt is titok. Csak egy tájékoztatót kapunk róla.

Ha elmaradnak a fejlesztések, a közraktárakból sem lesz semmi?

Talán az az egy, amiből lesz. De most csend van az óbudai gázgyár körül, alig hallani az 1-es villamos meghosszabbításáról, távoli jövőbe tűnnek az új hidak, a városházaprojekt, a Bajcsy-Zsilinszky út alá süllyesztett villamos, és még sorolhatnám. De vannak kisebbek is, a városligeti műjégpálya fejlesztését célzó pályázatot visszaküldték, kórházfelújtások elfelejtve, sokáig lehetne sorolni.

Nem volt túl nagy barátja a gyülekezési szabadság korlátozásának és a traktoros táblák kihelyezésének sem. Most mit gondol erről?

A gyülekezési jogot a város korlátozni próbálta, ezt az Alkotmánybíróságnak kellett helyre tennie. A traktorral behajtani tilos táblák még mindig szégyenfoltjai Budapestnek. Ebben lépni kell.

Kifogásolta azt is, hogy pályáztatás nélkül döntöttek a közműcégek vezetőiről. Korábban divat volt pályáztatás?

Sőt. Voltak íratlan szabályok is. Például, hogy az igazgatóságokba politikusokat nem delegáltunk. De az is gyakorlat volt, hogy az igazgatóságokba delegált jelöltek meghallgatására minden párt meghívást kapott, az ellenzéki politikusok is feltehették kérdéseiket. Nem ilyen volt, hogy a szomszédomat vagy az ismerősömet kinevezem, mert megtehetem.
A legfontosabb gazdasági döntések is kikerülik a közgyűlést. Amiről mégis ez a testület dönt, az olyan előterjesztések alapján kerül - gyakran az ülés reggelén - a képviselők kezébe, amiket nem véleményeztek a bizottságok, mindenki előtt ismeretlenek. És állandósultak az újraszavazások, ami vállalhatatlan: addig szavaztatnak egy kérdésről, amíg az előterjesztőnek tetsző eredmény nem születik. Mi pedig ott ülünk a liberális padsorokban, és szégyelljük magunkat.

Sokszor úgy tűnik, hogy gyakran már a főpolgármester szocialista helyettesei is liberálisabbak nála.

A rendszerváltó Demszky Gábor a magyar politikai élet emblematikus alakja. Az utóbbi egy-két év főpolgármesteri teljesítménye, machiavellista hatalomgyakorlása egy meghatározó illúzió összeomlása, mindannyiunknak érzékeny veszteség. Fel kell ismernünk azonban, hogy a politikai lojalitás nem lehet azonos a szervilizmussal, és választott képviselőkként választóinknak tartozunk elszámolással. Tehát ha szégyelljük magunkat egy tervezett döntés miatt, akkor nem kell lojalitásból gombot nyomnunk.

Az MDF része most a fővárosi koalíciónak?

Formálisan semmiképp. Az esetek nagy részében azonban együtt szavaz a koalícióval, és minden esetben segít a határozatképesség fenntartásában.
Az ellenzék szerint ilyen szintű egészpályás letámadás még nem zajlott Budapesten, hiszen a bizottságokban és a felügyelő tanácsokban közgyűlési szerepéhez képest is nagyon alulreprezentált az ellenzék.
Még van időnk, hogy korrigáljunk.

Mire számít egy esetleges Fidesz-győzelem esetén? Milyen gesztusokra számíthatnának a mostani kormánypártok?

Nem a Fidesz győzelmére számítok, és nem gesztusokról beszélek. Én mindössze az alapértékeink hiteles képviseletét kérem számon. Persze sokszor a stílus is megdöbbentő. A liberális főpolgármester például valami olyan kijelentést engedett meg magának az alsó rakpart felújítása kapcsán, hogy más fővárosi pályázatoknál nehézségei lehetnek a kivitelezőnek, ha nem az lesz, amit ő akar. Egy magáncéggel szemben, ahol a jog eszközeivel kellene célba jutni. Igaz, ezeket a jogi eszközöket viszont kínos szakmai hibákkal kiengedte kezéből a város.

A Hídépítő azóta menesztett vezetője nem is maradt adós a válasszal. Azt mondta, a kijelentés stílusa egy fontoskodó pártitkáréra emlékezteti.

Sok olyan ügy van, amit nehéz vagy lehetetlen megmagyarázni, és ez már az egész SZDSZ-re rossz fényt vet. Ez a fővárosi politika végezetes lehet az SZDSZ-re nézve, mert ha csak kevesen is fordulnak el tőlünk, az már veszélybe sodorhatja parlamentbe kerülésünket.

Click Here to Read More

matula.hu:Gergenyi

hazád
Lófasz a seggetekbe, Gabikám!

Merényi László - Szó szerint kilóg a lóláb: minden oka megvolt Demszky és Kuncze Gábornak arra, hogy mindenáron megmentsék Gergényi Pétert a bukástól.

„Nehéz lenne konkrétan megmondani, hogy mikor kezdődött. Még a Horn-kormány idején, de biztos, hogy annak csak a második felében. A Tocsik-botrány körüli mizéria hatására talán. Ez egy lassan kibontakozó folyamat volt. Először viccesnek találtuk, végül is kezdetben ezek amolyan mókás, bátor bulik voltak. Senkinek nem volt kára belőle, legfeljebb az erénycsőszök méltatlankodhattak volna, ha kiderül.” – ezekkel a szavakkal kezdte nyilatkozatát Bőhm András, az SZDSZ politikusa, amikor a GabiGabi néven futó partykkal kapcsolatos első emlékeiről kérdeztem.



„Mindig is szerették a fiúk a malac vicceket. Emlékszem, a négyigenes választás éjszakáján, még ’89-ben, orbitális fingóversenyt rendeztek! Eörsi Matyiék hatalmas kondér sóletet főztek, és utána durrogtattak hajnalig. Demszky még a gatyáját is letolta, hogy tisztán halljuk a rotyogtatást. Kuncze akkor még nem számított meghatározó embernek, csak mosolygott a bajsza alatt. De amikor már mindenki seggrészeg volt, akkor mégis ő alakította a legnagyobbat! Fogta az öngyújtóját, és úgy berobbantotta a következő pút, hogy az öregek mind azt hitték, újra lőnek az oroszok. Gyuri bácsi majdnem elkezdett csomagolni” – ezt már egy névtelenséget kérő, a párttól azóta eltávolodott forrásunk mesélte.

Mindkét embert azért kérdeztem, mert furcsa hírek keringtek már egy ideje, bizonyos zártkörű bulikról, amelyeket néhány havonta fővárosi tulajdonban lévő intézményekben, általában fürdőkben szerveznek az SZDSZ vezető politikusai. Demszky és Kuncze után GabiGabi Party-nak nevezik ezeket az összejöveteleket.

„Nevetséges, hogy egyesek állatias orgiákról meg mittudomén milyen vadságokról beszéltek. Szabad szellemű, bevállalós fiúk voltak, akik teljesen ártatlanul engedték ki a gőzt. Szeretnek dugni. Na és? Egyébként kár a Gáborék szerepét túlhangsúlyozni, Magyar Bálint volt az első, aki a lakásán tartott repülő egyetemek után mindig marasztalni igyekezett a jobb csajokat. Ez lett aztán intézményesítve. Egyszerű gruppenszex bulik voltak, semmivel se különbek, mint a hetvenes évek bármelyik komolyabb értelmiségi házibulija. Semjén Zsolt is egy ilyenben szopatott először, Deutsch Tomi is átjárt Fodorral az elején, nincs ebben semmi különös.” – mondta egy másik ős-SZDSZ-es, aki még a Szabad Kezdeményezések Hálózata idején végzett aktív szervezőmunkát. Ez volt tehát a kezdet. Ezekben a nyilatkozatokban nincs is semmi különös. Mindenki az ízlésére bízhatja, hogy szimpatikus-e neki a promiszkuitás e szervezett változata, és hát az SZDSZ sosem arról volt híres, hogy erényt vagy önmegtartóztatást prédikált volna. E régi történetek hímporát miért kellett most mégis lesöprögetni? Mert úgy tűnik, idáig kell visszanyúlnunk ahhoz, hogy megértsük, mi folyik most a fővárosi rendőrségnél. Amikor Gergényi Péter budapesti főkapitány széke inogni kezdett, hirtelen előtüremkedett a lóláb. Mindjárt kiderül, hogy szinte szó szerint. Nem sok fotó készült a partikról, ez 2004-ből való (Fotó: Hartweiger Bálint ) „A rajvezetőnk szólt mindig, általában telefonon. Írásos utasítás ezekről soha nem volt. Leltárt készítettünk ugyan, de a visszavételkor ezeket mindig meg kellett semmisíteni.” – ezt már Lengyel Tibor százados, a BRFK beszerzési osztályának helyettes parancsnoka mondta nekem. Az ő korkedvezményes nyugdíjkérelmét helyben hagyták elöljárói. „Nincs már mit vesztenem. Januárban leszerelek. Van néhány jó ajánlatom, elsősorban őrzés-védelmi feladatokat ellátó vállalkozások kerestek meg. Nem fogok unatkozni, és a szájamról is lehullhat a lakat” – indokolta nyíltságát. Lengyel százados őszes halántékú, széles arccsontú, mindig frissen nyírt bajuszt viselő férfi. Látszik, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, de amikor erről az ügyről faggattam, többször is elpirult, izzadni kezdett és láthatóan kényelmetlenül érezte magát. Végül néhány féldeci elfogyasztása után eredt meg igazán a nyelve. „Amíg el nem kezdődött a felújítás, addig a Rácfürdőhöz vittük általában a felszerelést. De nem mindig oda. Amikor az egész elkezdődött, akkor általában bilincseket kértek meg egyenruhát. Emlékszem, az egyik járőrünk sapkája ragadt a spermától, amikor reggel ki akartuk osztani. Borzasztóan megalázó volt. Az egész ország rendőrvicceken röhög, frusztrál a Viszkis, és akkor a politikusok szétkúrják a felszerelésünket” – hergelte magát az emlékezésbe a sokadik snapsz után Lengyel százados. A haveri-családi gruppenek a kilencvenes évek második felétől váltak rendőrségi üggyé. „Túl nagy kutyák lettek a fiúk ahhoz, hogy egymás nőit kúrják.” „Valahol le kellett vezetni a feszültséget. El se tudod képzelni, hogy mennyi képviselő drogozik, gyógyszerezik vagy iszik. Ehhez képest ők szerettek kurvázni. Egy idő után már csak profikkal tudták ezt diszkréten intézni. A Kuncze még a türelmi zónás törvényt is átnyomta, igazán nem akartak ők bűnbe keveredni.” – hangzottak a visszaemlékezések arról, hogy vált üzemszerűvé a párt felső vezetésének macsós szórakozása. Kezdetben csupán arról volt szó, hogy a rendőrség szemet hunyt a prostituáltak alkalmazása felett. „Aztán jöttek a keményebb dolgok. Konkrétan kikérték a rendőrség felszerelését, hogy abban és azzal éljék ki magukat. Felizgatta a Demszkyt, hogy ilyeneket használhat. Nem vagyok szexuálpszichológus, de olvasmányélményeim alapján talán fetisizmusról van szó nála.” – fogalmazott Atkári János, volt főpolgármester-helyettes, aki egyetlen egyszer elment egy ilyen bulira. „Undorodtam az egésztől, de Demszky nagyon kapacitált. A burgaszi polgármesteri hivataltól volt itt egy delegáció, és a hivatalos program után elég sokat ittunk. Nem is tudtam, hogy hová megyünk, amikor beültünk Demszky terepjárójába, és a Néprjazi Múzeumhoz hajtottunk. Tudja, a Parlamenttel szemben, az FVM mellett. Először azt hittem, hogy itt is valami fogadás lesz. De minden fura volt. A hidegtálakon kolbászokból és keménytojásokból falloszokat raktak ki, ládákban hevertek a tejszínhab-szórók, és a hoszteszek bugyiban és melltartóban voltak.” „Kunczéék ekkor kerültek kapcsolatba a Grand Orient Páholy nagymesterével. A párizsi szabadkőműves elit évtizedek óta szervez ilyen bulikat. Az egyikre levitték őket, és akkor itthon meghonosították. A GabiGabi név visszafele, a repülőn jutott eszükbe. Volt ebben egy játék, hogy Jean Gabin is sok ilyen bulit szervezett a hatvanas években, és ezért a mai napig vannak Gabin Partyk kint. Talán ezt is Bálint találta ki, de ebben már nem vagyok biztos” – tudtam meg a liberális frakció egyik volt titkárságvezetőjétől. Hamarosan román, moldáv és ukrán prostituáltak vitték a prímet a magyar libertinusok összejövetelein. „Egyre keményebb rendezvények voltak. Demszky a 70-es években cigánykutatási terepmunkája közben fél Szabolcs-megyét lekúrta, aztán voltak az entellektüel gangbangek, és végül a tizenéves prostik. Egy idő után a pinát is megunja az ember. És akkor találták ki ezeket a szerepjátékokat, amikhez rendőrségi kellékeket használtak” – magyarázta Bőhm András az események eszkalációját. „Gusztos Péter például egyszer lebukott. Részegen ment haza, egy rúzsfoltos rohamosztagos gyakorlóban. A felesége kiverte a hisztit, azóta nem is láttuk egyszer sem” – mesélte a szeánszok egyik állandó résztvevője, aki szerint felesleges túl nagy feneket keríteni az egésznek. „A pornócsatornákon azért durvább dolgok mennek. Ez inkább a jó társaságról, a játékról szólt. Az ókori görög politikusok is hetérákkal mulattak. Miért lenne ciki a demokrácia bölcsőjének szokásait átvenni? Foglalkozzatok inkább azzal, hogy Orbán Viktor veri a feleségét. Az az igazi botrány” - vélekedett, és többet nem is akart mondani méltatlankodó forrásom. Mindenesetre az egyenruha után jöttek a bilincsek. Ismét Lengyel századost idézem: „Néha több tucatot is elkértek. Amikor egy tököli kocsmai verekedésből vagy harminc embert akartunk bevinni, egyszerűen nem maradt elég, mert éppen ment a témázgatás a Rácfürdőben. És akkor itt jegyzem meg, hogy a Kuncze épp ebben a választókörzetben képviselő.” Gergényi Péter kinevezésével az addigi játékos jelmezesdi ijesztő mértéket öltött. „Tudni kell, hogy a vasprefektus nehezen oldódik női társaságban. Határozottsága inkább zavart tétovaságba fordul, ha ismerkedni kell” – mondta róla egy volt kolléga, aki még Bács-Kiskunban szolgált együtt Gergényivel. „Talán azért, mert nem az a kimondott szépfiú. A nők egy része bukik a mundérra, de a Péternek alig volt szerencséje. Ha elmentünk Kecskeméten valahova, ő tutira egyedül ment haza.” Gergényi és Kuncze barátsága a pártelnök belügyminisztersége idején alakult ki. Amikor Gergényi budapesti főkapitány lett, szívesen segített egy kis felszereléssel. Sőt, néha a saját, természet adta felszerelésével is beszállt a szeánszokba. A prostiknál nem kellett jópofáskodni, mehetett rögtön az akció. Lengyel százados nyomorultul érezte magát. „Amikor a gumibotok ragacsosan jöttek vissza, járőreink sterilizálták őket. Attól féltünk, hogy bűnözők helyett valami nyavalyát kapnak el. Aztán vitték a könnygázt is. A fuldoklós szexhez. A tv ostromára gyakorlatilag mindegyik palack kiürült. Állítólag Demszky szkafanderben szopatta a lefújt lányokat, akiknek taknya-nyála összefolyt, és ettől jobban csúszott a bráner.” Az igazi meglepetés azonban még csak eztán következett. „2005 nyarán volt. Hogy vezényeljünk lovas rendőröket a Néprajzihoz. Illetve csak a lovakat, sőt kizárólag csak a csődörök kellettek nekik” – az emlékezéstől könnybe lábadt ekkor a százados szeme. „Nagyszerű harci paripák ezek. Bevitték őket a múzeumba! A mosószertől többnek is húgyúti fertőzése lett. Penicillinnel kellett kezelni őket, mert valami durva szerrel csutakolhatták szegény párákat, hát hogyan fogalmazzak, bevetés előtt.” Úgy tudjuk, hogy Gergényit hallgatásáért cserébe kellett megmentenie a liberális pártnak. Kuncze Gábor és Demszky Gábor a következő sms-t kapták aznap, amikor bejelentette nyugdíjazási kérelmét: „Lófasz a seggetekbe, Gabikám”.

Click Here to Read More

Koka-magamnyugdijpenztarak-egeszsegbiztositas-szdsz

Joób Sándor - joob@mail.index..hu 2007. 10. 20., 14:44 A liberális pártok berlini kongresszusán Kóka János a kommunizmus maradékainak eltakarításáról beszélt, a szünetekben George Michael szólt, a tányérokban pedig pogácsa helyett gyümölcs volt. Eörsi Mátyás az SZDSZ 2010-es parlamentbe jutási esélyeit latolgatta az Unter den Lindenen, aztán a kongresszusról ellopták a laptopját. Kóka János és John Emese fővárosi frakcióvezető azzal a reggeli fapados járattal utazott pénteken Berlinbe, az Európai Liberális Demokrata és Reformpárt berlini kongresszusára, mint a delegáció és a néhány meghívott újságíró, köztük az Indexé is. Az európai liberális pártokat tömörítő szervezet kongresszusa egy belvárosi hotel konferenciatermében zajlott. Itt két dolog tetszett igazán: 1. A svédasztalokon nem zsíros pogácsák voltak, hanem fényesre suvickolt almák és kis pálcikákra tűzött szőlő-, ananász- és mangódarabkák 2. A kongresszus rövid szüneteiben George Michael Freedom című száma szólt. Az elnök felszólal Kóka János a kongresszuson arról beszélt, hogy a Magyarországon kormányon lévő SZDSZ a privatizáció folytatását, a vállalkozás szabadságát, a költségvetési hiány csökkentését, a bürokrácia mérséklését, az adók csökkentését tartja szem előtt. Az egészségügy, a felsőoktatás reformjával, energiapiac és a vasút liberalizációjával az SZDSZ elnöke szerint a kommunizmus utolsó darabjainak eltakarítása folyik. Megtapsolják, amikor bejelenti, hogy Magyarországon jövőre egy óra alatt lehet céget alapítani. A mostani kormány reformjait az ellenzék egy gyilkos referendummal támadja, mondja beszédében Kóka, aki bírálja az ellenzék populizmusát, amely szerinte mindent, ami változást jelent, ellenez. Érdemes mindezek után még belehallgatni, az Európai Parlament liberális (ALDE) frakcióját vezető Graham Watson beszédébe. Watson könnyeden és felszabadultan beszél, viccet mesél, beszéde közepén saját nemrég megjelent könyvét reklámozza. Az ő intelme a következő: ne féljetek a liberalizmust a konzervatívok vagy a szociáldemokraták ötleteivel, kezdeményezéseivel ápolni, sok erő van az együttműködésben. A szünet után Kóka Jánost arról kérdezem, igaz-e hogy ő akadályozta meg a 49 évnél idősebbek viszatérését a magánnyugdíjpénztárból az állami nyugdíjrendszerbe. Kókának szeme sem rebben, és rávágja, „hát persze, hogy nem értettünk egyet ezzel, mert semmilyen módon nem támogatjuk azt, hogy a hibás döntéseket az állammal fizettessünk meg. Az embernek van önfelelőssége is. Ha valaki rossz döntést hoz és veszít a részvényein, annak sem fizeti ki a veszteségét az állam”

"Az SZDSZ azért nem engedi meg, hogy kivonják a tőkét a magánnyugdíjpénztárakból, mert ugyanezek a befektetői körök szállnának be az egészségbiztosításba is?" - kérdezem.

Kóka válasza: „én nem tudom, kik akarnak beszállni az egészségbiztosításba, de miután mindkét területen jelentős tőkére van szükség, lehetséges, hogy van közöttük átfedés. Azt kell ebben az egészben megérteni, hogy minden olyan eset, amelyben az állam vissza akar csinálni valamit, az elbizonytalanítja és egy idő után elriasztja a befektetőket.”

Megy az SZDSZ az Unter den Lindenen Kóka János a beszélgetés után meglepő kérdéssel áll elő (a liberálisoknál mindenki tegeződik mindenkivel): - Nekünk most el kell mennünk egy nagykövetségi fogadásra. Te mit csinálsz? - Én itt maradok a konferencián és nézelődöm. - Inkább gyere velünk, meghívlak. Látom, szépen vagy felöltözve. Gyalog indul el az SZDSZ kis delegációja a Brandenburgi kapu mellett lévő magyar nagykövetség felé. Szépen süt a nap. A fák sárgulnak. Közeleg a tél, az elmúlás, a csend és hó és halál évszaka. Megkérdezem hát a mellettem bandukoló Eörsi Mátyás frakcióvezetőtől, milyen terveik vannak a jövőre nézve, elvégre az SZDSZ támogatottsága a közvélménykutatások szerint most tartósan 2 százalék, így a következő választásokon nem fognak bejutni a parlametbe. Nem láttam még olyan SZDSZ-est, akinek erre a kérdésre ne lett volna flott válasza. Nem láttam még két olyan SZDSZ-est, aki erre a kérdésre ugyanazt a választ adta volna. Nem láttam még olyan SZDSZ-est, akinek egy pillanatra ne komorult volna el a tekintete erre a kérdésre. Eörsi Mátyás válasza a következő: a közvélemény-kutatások 1000 fős mintán készülnek, és ez nem kedvez a kis pártoknak. Az 5 százalékos támogatás ebben a mintában ötven embert jelent, ha valaki nincs otthon vagy nem veszi fel a telefont, máris csökken a mérhető támogatottság. (Tehát az SZDSZ-esek vagy június óta nincsenek otthon, vagy nincs telefonjuk vagy nincsenek.) Fogadás Közben megérkezünk a nagykövetségre, ahol Peisch Sándor hazánk berlini nagykövete és felesége Peisch Sándorné fogad minket és végigkalauzol a nagykövetség alsó szintjén berendezett 1956-os kiállításon. A különböző külképviseletek katonai attaséi elképesztő egyenruhákban feszítenek, mintha a Pomádé király új ruhája című zenés mesejátékot forgatnák dél-amerikai katonai hunták vezetőinek főszereplésével. Vissza a liberálisok konferenciájára, ahol megszavazzák az SZDSZ javaslatait is, hogy telepítsék Magyarországra az EU Energetikai Szabályozó Hatóságok Ügynökségét, és ítéljék el az emberi jogok lábbal tiprását Kubában. A konferencia végén az SZDSZ-delegáció politikusai a hotel lobbijában ücsörögnek. Kiderül, hogy Kóka János orosz feliratú Dunhill cigarettát szív, Szent-Iványi István sokat utazik, John Emese meg amúgy jóban van Tarlós Istvánnal. Este 6-ra véget ér az európai liberális pártok kongresszusa. Mindenki szedelőzködni kezd, de Eörsi Mátyás üres kézzel tér vissza a ruhatárból. Ellopták a laptopját.

Click Here to Read More

Back to AVH

Amerikában a terrorveszélyre, Magyarországon a náciveszélyre való hivatkozással korlátoznák az egyesülési és szólásszabadságot


Az MSZP szigorítaná az egyesülési törvényt
MTI - ugyelet@mail.index..hu
| 2007. szeptember 01., szombat 13:03

Az MSZP kiegészítené az egyesülési törvényt a párizsi békeszerződés egyik pontjával, ami megtiltja a katonai jellegű szervezetek alakulását, ha azok veszélyeztetik a demokráciát. Szabó Zoltán és Török Zsolt az elmúlt hetek aggasztó eseményeivel magyarázta a javaslatot. Jelezték, hogy a gyűlöletbeszéd szankcionálása is folyamatban van.

Az egyesülési jogról szóló törvény módosítását javasolja Szabó Zoltán és Török Zsolt, az MSZP országgyűlési képviselői, jelentette be Szabó Zoltán szombati sajtótájékoztatóján. A kormánypárti képviselők a párizsi békeszerződés azon pontjával javasolják kiegészíteni a kétharmados egyesülési törvényt, amely megtiltja a nép demokratikus jogait elvonó, fasiszta, katonai jellegű szervezetek megalakulását.

Szabó Zoltán közölte, azt is javasolják, a bírónak legyen mérlegelési joga, vagyis tagadhassa meg a szervezetek bejegyzését akkor, ha fennáll a veszélye, hogy a létrejövő szervezet mások jogainak és szabadságának sérelmét okozná. A bejegyzést akkor is meg lehetne tagadni, ha a benyújtott alapító okmány, alapszabály, választott jelszó és szimbólum ismeretében a bíró okkal következtet arra, hogy a szervezet létrejötte a párizsi békeszerződés negyedik cikkét sértené.

A párizsi békeszerződésből merítenek
Szabó Zoltán elmondta, a jelenlegi szabályozás szerint az egyesülési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével, nem valósíthat meg bűncselekményt. Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére és kizárólagos hatalomgyakorlásra - idézte a politikus. Hozzátette, ezeket a szabályokat egészítenék ki az 1947-es párizsi békeszerződés egyik pontjával.

A cikk szövege itt folytatódikh i r d e t é s
A törvényben kihirdetett békeszerződés II. fejezetének 4. cikke szerint "Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól".

Szabó Zoltán a törvénymódosítást azzal indokolta, hogy úgy gondolják, új helyzet van, világosan látható, hogy egyre inkább nyilvánosságot kapnak, egyre inkább a nyilvánosság elé mernek lépni azok a szélsőséges szervezetek, amelyek működését a Magyar Köztársaságnak a békeszerződés értelmében nem lenne szabad engedélyeznie.

Aggasztó események
A képviselő azt mondta, egyelőre nincs döntés arról, hogy a törvényjavaslatot milyen formában nyújtják be. Hozzátette, a frakció és a kormány a jövő héten konzultálni fog azokról a jogi lépésekről, amelyek az elmúlt hetek aggasztó eseményeinek gátat vethetnek. Utalt a Magyar Gárda megalakulására és a Szetey Gábor személyügyi államtitkárt az auschwitzi haláltábor bejárata előtt, rózsaszín háromszöggel ábrázoló fotómontázsra.

A politikus kitért arra, hogy az egyesülési törvény kétharmados támogatást igényel, azaz parlamenti elfogadása nem lehetséges a Fidesz nélkül. "Őszintén reméljük, hogy a Fidesz feladja eddigi tartózkodó álláspontját a szélsőjobboldali aggodalomra okot adó jelenségek, mozgalmak, politikai erők elítélése és az eléjük való gát emelése ügyében" - fogalmazott.

Előszedik a gyűlöletbeszédet is
Szabó Zoltán emlékeztetett rá, hogy szocialista képviselők tavasszal a büntető törvénykönyv módosítását kezdeményezték a gyűlöletbeszéd büntethetővé tétele miatt. A javaslatot az Országgyűlés bizottságai általános vitára alkalmasnak találták, a plenáris ülésen még nem kezdődött el a vita.

Az MSZP politikus elmondta, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pénteki bejelentése ugyancsak a gyűlöletbeszéd szankcionálását tenné lehetővé a polgári törvénykönyvben.

Click Here to Read More

A Magyar Gárda a demokráciát erősíti

Seres László
2007-08-30 09:20


A Magyar Gárda új minőség a magyar szélsőjobbos scene-ben, de nem azért, mert most nagyobb a "náciveszély", mint 15 éve, ugyanis nem nagyobb. A különbség az, hogy az ötletgazda Jobbiknak a Fidesz számos önkormányzatban szövetségese, a gárda alapítói között ismert fideszes, ill. polgári körös arcok vannak. A pártnak ezért valahogy viszonyulnia kellett hozzá, már generációs alapon is. Hát viszonyult.


Az elmúlt napokban megtörtént a csoda, amire a teljes magyar ballib und antifasiszta közeg vár, amióta Orbán Viktor 1993-ban elkezdte hosszú menetelését a liberális középről valahová teljesen máshová. Erre várt mindenki, amióta csak kontraszelektált fogaskerekes-árpádsávos lúzerek masírozgatnak a főváros közterein; hát most jól megtörtént: a Fidesz kisebb üzemzavarokkal ugyan, de elhatárolódott a Magyar Gárdától. Jó. És most?

Most az van, hogy ez senkit nem érdekel, ellenben a liberális értelmiség és a neves jogvédők színe-java hallgat, amikor a kormányfő a gárdisták ürügyén tiltó/szigorító jogszabályok megfontolására kéri fel a legfőbb ügyészt és az igazságügyi minisztert.

A gárda létrejötte fél Európában kiverte a biztosítékot, nem mindegy tehát, hogy a kormány és a társadalom antináci többsége hogyan reagál. Ám ha az antifasiszták csak a Fideszre húzzák rá a szélsőjobbos problematikát, az kényelmes önbecsapás: bármennyi évet hezitált is a Fidesz a szélsőjobb elítélésével, nem kizárólag nekik van dolguk az árpádsávok népével. Sőt. Mint minden kollektivista őrület, ez is közös gondunk.

*

Mindez persze semmiképpen se jelentse azt, hogy a magát konzervatívnak, polgárinak tartó párt ne tett volna meg mindent azért, hogy csupán karnyújtásnyi távolságban legyen azoktől a, khm, fiataloktól, akikkel az ember történelmi okokból kifolyólag nem szívesen korzózna együtt a Duna-parton. Sőt. A tavalyi Kossuth téri ősz az egy helyen és (szinte) egy időben tartott szélsőjobbos, ill. Fidesz-meetingekről is szólt, majd idén tavasszal Orbán Viktor látványosan rehabilitálta az árpádsávos lobogót a TV2-ben.

A Magyar Gárda új minőség a magyar szélsőjobbos scene-ben, de nem azért, mert most nagyobb a "náciveszély", mint 15 éve, ugyanis nem nagyobb. A különbség az, hogy az ötletgazda Jobbiknak a Fidesz számos önkormányzatban szövetségese, a gárda alapítói között ismert fideszes, ill. polgári körös arcok is vannak, a Jobbiknak pedig tudatos stratégiája mindenkit integrálni, aki akár csak fél centivel is jobbra áll a Fidesztől. A pártnak ezért valahogy viszonyulnia kellett hozzá, már generációs alapon is. Hát viszonyult.

Először még elintézték azzal, hogy bárki alapíthat egyesületet, csak tartsa be a törvényt (ami igaz, de esetünkben kevés). Aztán jött Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere: "nagyon rossz ötletnek tartom" a gárdát - jelentette ki a Heti Válasznak, ugyanis "tekintettel kell lenni azokra, akiknek az édesanyját, édesapját a nyilasok belelőtték a Dunába." A gárdaavatás napján Kubatov Gábor pártigazgató a Népszabadságban megerősítette: Lázár János a párt álláspontját képviselte, a Magyar Gárdától el kell határolódni.

A Für "Magyar Vagyok, Nem Miniszter" Lajos által lemenedzselt happening előtt a Fidesz felszólította a gárdistákat, tartsák be a törvényeket, majd a budapesti Fidesz részéről Pesti Imre és Tarlós István levélben rögzítették: "meggondolatlannak és elhibázottnak" tartják a gárda megalakítását, már azért is, mert így újra alkalom nyílik "a teljes konzervatív értékrendet összemosni valamivel", aminek ezek szerint nincs neve. Hétfőn aztán elhatárolódott Pokorni Zoltán és a párt ifjúsági tagozata is ("sem világlátásban, sem gondolkodásban nem értünk egyet a Magyar Gárdával"). Ezt akartuk? Ezt.

A Fidesznek innentől fogva egyszerűbb a dolga, mint tavaly ilyenkor: nyilván még ma délután kizárja Wittner Máriát a frakcióból, felmondja önkormányzati együttműködéseit a Jobbikkal, kerüli a fellépést olyan köztéren, amelynek a másik sarkában valakik zsidónak tartott közszereplőket listáznak, és elfelejti a 3-4 százaléknyi szélsőjobbos szavazat bekaszálását, mégiscsak európai néppárt. Ennél is fontosabb kérdés az, mi következik most a demokrácia egésze számára.

*

A demokráciát ugyanis az elmúlt 17 évben nem annyira a nyilasok fenyegették, hanem azok az állam- és közigazgatási szereplők, diszkrimináló vagy korrupt önkormányzatok, önkényes rendőrök, bírák vagy ügyészek, akik politikai vagy más, hasonlóan kiszámíthatatlan okból hagytak külsérelmi nyomot az intézményrendszeren, és így: a társadalmon, aláásva egész generációk bizodalmát a szabadságban.

Mindehhez hozzájön, hogy "náciveszély" ürügyén a ballib oldal visszatérő reflexe a szabadságjogok szűkítése, szigorítása, holott valaki egyszer már nyilvánosan örülhetne is annak, milyen liberális a magyar egyesülési jog, amelybe igen, belefér az is, hogy árpádsávos emberek fegyvertelen önképző gárdát alapíthatnak, ha egyébként betartják az alkotmányt. Ez van, és ez így van jól. A magyar jogszabályok – némely kulcsfontosságú Ab-határozat hátszelével - 17 év alatt nagyjából megfelelően kezelték a problémát.

A politika és a civil szféra azonban – és ez a kulcskérdés – egyáltalán nem. A szélsőjobbra adott megfelelő társadalmi választ, a lőgyakorlatokról vagy a szabad szólás határairól szóló diskurzust nem válthatja ki az, ha a miniszterelnök kvázi fenyegető jelleggel arra kéri a legfőbb ügyészt, "kísérje a részletekre is kiterjedő különös figyelemmel" a gárdát (lévén annak "működése veszélyezteti az ország nyugalmát és biztonságát"), ha egyszer a tiltás esélyei – egyelőre legalábbis – a nullával egyenlők. És ezt Gyurcsány is pontosan tudja.

"A pártállami időszak szabadsághiányára reagáló, a szabadságjogokat tartalmazó magyar jogszabályokból hiányzik az alkotmányos demokrácia egészséges önvédelme" – jelentette ki erre a gyors alkalmazkodóképességű Takács Albert miniszter, mintha nem tudná, hogy nem a jogszabályokból, hanem a társadalmat alkotó egyének jó részéből hiányzik az "egészséges önvédelem", a gondolat és a bátorság ereje ahhoz, hogy méltó választ adjanak a szélsőjobbos kihívásra.

*

"Nem lehet a gyűlölködő beszédről olyan törvényi tényállást alkotni, amely ne volna alkalmazható az indulatos társadalomkritikára is" – nyilatkozta két éve Kis János, és ami a szólásra igaz, igaz lehet az egyesülésre és a gyülekezésre is: a megcélzott nácik mellett-helyett, járulékos kárként, bármely kritikus civil szervezetet, egyesületet érhet retorzió.

A liberális filozófus 1996-ban, a Szabó Albert ügy kapcsán publikálta Szólásszabadság és náci beszéd című írását, amelyben büntetőjogi helyett határozott és markáns, de politikai és civil választ sürgetett a neonáci kihívásra. Egy 2003-as, Sólyom Lászlóval közösen írt cikkében megerősítette: "semmiféle jogi szigor nem pótolhatja a gyulölködő beszéd visszaszorításának legfontosabb eszközét: a politikai választ." Így igaz.

Eddig minden, nácikkal kapcsolatos társadalmi vita (például éppen a Kis János cikkeiről szóló) inkább erősítette, nem pedig gyengítette demokráciánk "egészséges önvédelmét". Ha a politikai válasz késik, vagy az intézményrendszer – rendőrség, bíróság, ügyészség – nem úgy működik, ahogy elvárható (márpedig késik és nem úgy működik, lásd fentebb), akkor tessék azzal matatni. Nem pedig azokkal a jogszabályokkal, amelyek 17 éve nem kevesebbet garantálnak, mint a rendszerváltást, a demokráciát és a szabadságot.

Click Here to Read More

Gyurcsány ezúttal írt a koronáról

Index

| 2007. augusztus 23., csütörtök
Miután a német kancellárnak elmondta, most blogjában is megírta a kormányfő, hogy miért zavarja a korona helye. Az elmúlt napokban három párt is elővette a korona-témát.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mai blogbejegyzésében részletesen ír arról, hogy a köztársasági eszmével összeegyeztethetetlennek tartja a Szent Korona Parlamentben tartását. 2001-ben a kormány látványos külsőségek között szállította a Szent István királynak tulajdonított koronát a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe. Az akkori ellenzék (az MSZP és az SZDSZ) már akkor ellenezte ezt. Most Gyurcsány Ferenc lényegében újra elővette a korabeli vita baloldali érveit.

A korona körüli vita azért jött elő újra, mert Gyurcsány Ferenc kedden a német kancellárnak panaszkodott az ékszer helyéről. Angela Merkelt budapesti látogatásakor a Parlamentben vezette körbe Gyurcsány, és a koronánál megállva ezt mondta: "Mélyen ellenzem, hogy ez itt van. " Elmondta, hogy "Orbán miniszterelnök" idején hozták mostani helyére, de nem viszik el, "mert az nem megy, hogy hozzuk meg visszük meg hozzuk". A beszéd közben a kormányfő kicsit zavarban volt, tördelte a kezeit, a kancellár pedig türelmesen hallgatta.

Csütörtöki blogbejegyzésében Gyurcsány arról ír, hogy a Szent Koronát a radikális jobboldal akarja az ország szimbólumává tenni, de ez nem helyes, mert nem fér össze a köztársasági eszménnyel. Harrach Péter KDNP-s képviselő sajtótájékoztatón reagált szerdán Gyurcsány Merkelnek mondott szavaira. "Az elefánt ismét besétált a porcelánboltba" - fogalmazott. Szerinte a korona az ország egységét szimbolizálja, és a kormányfő szavaival rombolta a nemzeti öntudatot.

A héten az SZDSZ-es Gusztos Péter is foglalkozott a koronával. Ő azt sérelmezte, hogy az augusztus 20-i tisztavatáson miért állították ki a korona másolatát. Szerinte az alkotmányra esküt tevő tiszteknek nem kellene e jelkép előtt felvonulniuk.

Click Here to Read More

Az "MSZP magánhadserege" és a tények

Lapzsemle • 2007. augusztus 25.
Az In-Kal Security őrző-védőcég az MSZP-nek több éve végez szolgáltatásokat, de ezek kizárólag klasszikus vagyonvédelmi, illetve rendezvénybiztosítási feladatok - mondta a Klubrádió Kontra című műsorában Lasz György, az In-Kal ügyvezetője. - Az In-Kal nem látja el politikusok személyi védelmét. MSZP-s rendezvényeken sem végeznek személyvédelmet.

A biztonsági szolgáltatás bizalmi szolgáltatás - szögezte le Lasz György, és hozzátette: minden magáncégnek, minden pártnak megvan a saját bizalmi szolgáltatója, amelyhez ragaszkodik.

Korábban a Fidesz vizsgálatot kezdeményezett, mert mint Répássy Róbert mondta: néhány napja kiderült, hogy "az MSZP-hez ezer szállal köthető magánhadsereg emberei" jogellenes módon körülzártak egy büfét, miután a tulajdonos nem volt hajlandó 300 ezer forintot fizetni Veres János pénzügyminiszter fiainak. Erről az esetről az In-Kal ügyvezetője a Kontrában azt mondta: a fesztivál vendégeit irányították ahhoz a vendéglátóshoz, akinek volt szerződéses kapcsolata a rendezvénnyel, és mivel nem történt semmilyen önbíráskodás, nem indult fremndőri eljárás.

2006 májusa óta az MTV-nek is nyújtanak őrző-védő szolgáltatást, zavargások esetén azonban - engedélyek és felszereltségg híján - nem intézkedhetnek.

Lasz György határozottan cáfolta, hogy izraeli tulajdonosi háttere volna a In-Kal Security-nak. A 90-es évek elején az izraeli In-Kal biztonsági felszereléseit árusították, biztonságtechnikát forgalmaztak – ezzel a tevékenységgel azóta felhagytak, és azzal a céggel sincs kapcsolatuk azóta.

Click Here to Read More

Kóka Pumapöcs János

Ha a rosszindulatú köcsög segge bosszúvágytól viszket, akkor Kóka Jánost alakít:

Pumapöcs

szelsokozep.freeblog.hu

Kóka, ha így folytatja, akkor előbb-utóbb Kolozsvár polgármestere, vagy a Nagy-Románia Párt elnöke lesz. Nem járnának rosszul az erdélyi magyarok sem, mert ez a szerencsétlen néhány év alatt ugyanúgy tönkrevágná a román nacionalizmust, ahogy most szanálja az SZDSZ-ben megmaradt liberalizmust. Az egyéni szabadságjogok iránti el nem kötelezettségét már nem lehet kétségbe vonni az októberi rendőrterror után. Most pedig feketén-fehéren kiderült, hogy nemcsak az egyéni, de a kollektív szabadságjogoknak sem kifejezett barátja, legfeljebb annyira, mint Vadim Tudor és a Vasgárda.
Még ebben a velejéig romlott és kórosan ostoba parlamenti elitben is példátlan teljesítmény, amit ez a világ nyomorultja produkált. Nekimenni az erdélyi magyarság legfontosabb, erkölcsileg és politikailag is legitim törekvésének, az kulturálisan kb. az a szint, amikor hívatlanul átmegyünk valamelyik szomszédunkhoz, felmászunk az ebédlőasztalukra, és egy egészségeset szarunk az ünnepi abroszra, lehetőleg a kiskorú gyermekek szeme láttára. Politikailag meg az a kategória, amit már nem lehet minősíteni, mert hiába volt itt nyelvújítás, meg gengszter-rap, azokat a válogatott trágárságokat még nem szülte meg az édes anyanyelv, amelyeknek használata arányos és igazságos válasz lenne Kóka mélyen szántó primitívségére és butaságára.
Majdnem beleestem abba a csapdába, hogy ezt a bekezdést az autonómia törekvések igazolására, európai példák felsorolására használjam, de ezzel akaratlanul is azt a látszatot kelteném, mintha Kókát érdemes lenne komolyan venni, mintha ezzel a milliárdos pöccsel értelme lenne érdemi vitát folytatni ebben a kérdésben. Még azt a magasan szálló labdát sem fogom lecsapni, hogy a XX. század démonjaival folytatott SZDSZ-es hadviselés, hogyan jutott el abba a végső stádiumba, hogy míg itthon állandóan fasizmusról vizionál, addig külföldön fasisztoid nézetekkel kokettál, kollaborál, vagy a legenyhébb megközelítésben, politikai munícióval támogatja azt. Igazából annak sincs különösebb értelme, hogy most a komplett SZDSZ felelősségét kezdjem firtatni, mert ők 2010-ben fogják megfizetni annak az árát, hogy egy hatalommániás félkegyelműnek a kezébe helyezték sorsukat. Az a baj, hogy nemcsak ők, de az erdélyi magyarok is fizetni fognak miatta; mi itt az anyaországban, pedig már réges-rég perkáljuk a sikerember inkompetenciájának költségeit. Az élet alapvetően igazságtalan voltáról meg mi sem árulkodik jobban, minthogy ennek az ámokfutásnak az egyetlen nyertese éppen a mi Janink lesz, aki választások után visszavonul egy kőfallal és fegyveres biztonságiakkal védett kellemes adriai villába. Majd élete hátralévő, gondtalan semmittevésében azon fog elmélkedni: hogy a magyarok ennyire ostobák, vagy tényleg ő volt a politikai (gazdasági) szélhámosság Maradonája?
Sajnos a Puma visszavonulásáig még bőven van idő, számos alkalmat kínálva neki arra, hogy legközelebb megverje Malina Hedviget Szlovákiában, vagy magyar nyelvű helységnévtáblákat törjön össze Ukrajnában, esetleg Rúzsa Magdi szülőházát gyújtsa fel Szerbiában és ha más nincs, akkor Kínából importált növényvédőszert tonnaszám locsoljon az osztrák határnál a Rábába. Mert Ő egy igazi reformer, nem egy pumapöcs.

Click Here to Read More

Az SZDSZ-ben is bírálják Kóka Jánost a romániai magyar autonómiáról tett nyilatkozata miatt.

Kóka a román pártokat bátorítja
tsza - tszenesi@mail.index..hu
| 2007. 08. 22., 12:29


"Néhány évvel ezelőtt valóban az autonómia és a kollektív jogok lehettek a legfontosabb kérdések, Románia és Magyarország európai uniós tagsága után azonban ezek nem igazán időszerűek" – nyilatkozta Kóka János a romániai Új Magyar Szónak és Erdélyi Riportnak [1].

Az SZDSZ elnökének szavai némileg ellentmondanak az SZDSZ 2006-os választási programjának. Ebben az szerepel: "Támogatjuk a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit, ha azok összhangban vannak az EU-normákkal, a nemzetközi és a nemzeti joggal, valamint ha azokhoz elnyerhető a demokratikus többség támogatása."

Az erdélyi magyar politikai vezetők távlati célja a Székelyföldön a területi, Erdély többi részén a kulturális autonómia. A román politikai elit pillanatnyilag nemcsak a területi, hanem még a kulturális autonómiáról sem akar hallani.

A cikk szövege itt folytatódikh i r d e t é s
A Székely Nemzeti Tanács mozgóurnás népszavazása az Erdővidéken 2006 decemberében
Az autonómia elérése 1993-tól szerepel a legnagyobb romániai magyar párt, az RMDSZ programjában. A Székely Nemzeti Tanács 2006 végén radikálisabb eszközökhöz nyúlt: a román hatalom által el nem ismert népszavazást tartott Székelyföldön a területi autonómiáról, a nagy többség igennel szavazott. Székelyföld 6-700 ezer lakosából 90 százalék magyar.

"Az autonómiát az SZDSZ jó megoldásnak tartja, ha egyetértés van erről az adott ország kisebbsége és többsége között" – mondta az Indexnek Szent-Iványi István, a párt európai parlamenti képviselője, aki szerint Romániában a többség részéről pillanatnyilag nagyfokú az autonómia elutasítása.

Nevük elhallgatását kérő SZDSZ-es forrásaink szerint ugyanakkor a pártban többen kockázati tényezőnek tartanak egy ilyen nyilatkozatot, mert ez az alapvetően autonómiaellenes román pártokat bátorítja.

Click Here to Read More

AZ OLCSÓ HŐS: AZ ANTIKOMMUNISTA EÖRSI CSODÁS MENEKÜLÉSE A CASTRÓI POKOLBÓL

Az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének tagja, Eörsi Mátyás, a SZDSZ frakcióvezetője, Erik Jurgens holland és Andres Herkel észt képviselő társaságában augusztus 4-étől augusztus 8-ig „turistaként” Kubában tartózkodott.

Az országból – mint utazását követő számtalan közszereplése alkalmából elmondta – „hajszál híján” kiutasították. Ennek ellenére a jelek szerint az ET-képviselő/szabad demokrata frakcióvezetőt könnyû megrémiszteni, hiszen – mint a Magyar Televízió honlapja a vele készült showmûsort is hirdeti – „Eörsi Mátyást komolyan megfélemlítették Kubában”.

Eörsi „nagy kubai félelmét” teátrálisan terítette a nyilvánosság elé Kóka János, az SZDSZ elnöke a Nap-keltében, ahol Tom Clancy magyar hangjaként elsuttogta: nem tudott a Havannából éppen távozóban lévő Eörsivel telefonon beszélgetni, mert hogy beszélgetésüket a kubai hatóságok lehallgatnák.

Amikor Betlen János Kóka e vallomásáról kérdezte Eörsit, a frakcióvezető rávágta: igen, Kubában „diktatúra van”.

Eörsi a televízióban a tőle megszokott önelégültséggel sorolta havannai hőstetteit a baráti médiában, hiszen tudta, hogy beszélgetőpartnereinek egyrészt fogalmuk sincs a kubai állapotokról, másrészt ha lennének is, a kormánypárti képviselőt akkor se hoznák velük zavarba.

Így azután Eörsi Mátyás zavartalanul mesélhetett találkozásáról a fehér „dámákkal” (értsd: fehér ruhába öltözött asszonyokkal – „damas de blanco -, akik politikai okokból lecsukott hozzátartozóikra hívják fel a figyelmet rendszeres körsétáikkal). Látni kellett volna, mondta nagy együttérzéssel Eörsi, hogy ezek a „dámák” mennyire meghatottak voltak, amikor meglátogatták őket, hiszen azt hitték, hogy a világ nem is tud róluk! Melyről többet e cikk végén. Eörsi elmondta, nagyon fontos volt találkozója kubai ellenzékiekkel, mert közvetíthette tapasztalatait az átmenetről abban a Kubában, ahol Eörsi szerint hol „küszöbön áll” a rendszerváltás, hol arra még akár 5-6 évet is lehet várni.

A szabad demokrata frakcióvezető hasznos tanácsként elmondta például az ottani ellenzékieknek, hogy miként „sikerült” leültetni az MSZMP-t a kerekasztalhoz és hogy mennyire jobb a véresnél a békés rendszerváltás. Ezután a rokonszenvtől szinte elcsukló hangon mondta el bólogató beszélgetőpartnereinek, hogy Kubában több tízezer politikai fogoly senyved a börtönökben és így a helyzet sokkal rosszabb, mint Batista uralma idején, akinek rendszerét Castróék döntötték meg fél évszázada.

A hirtelen antikommunista hőssé vált SZDSZ-es politikus természetesen nem felejtett el még belerúgni az ellenzékbe azzal, hogy elmondta: míg az európai néppárti elnök Wilfried Martens tavaly októberben Pesten antikommunistáskodott, a Kádár-rendszer idején még parolázott az itteni kommunista vezetőkkel.

Amiben annyi az igazság, mint a többi SZDSZ-es vádban. Egy része, és az sem úgy. Ugyanis miniszterelnökök – vagy államelnökök - és külügyminiszterek mindennapos rutinja, hogy „parolázzanak” tárgyalópartnereikkel függetlenül az általuk vezetett országok politikai berendezkedésétől.

Eörsi részleteket nem mondott el, hogy milyen tanácsokat adott az átalakulás folyamatáról a kubai ellenzékieknek. Pontosabban – mint az AFP francia távirati iroda jelentéséből tudjuk – Marta Beatriz Roque-nak, Manuel Cuestának, Vladimiro Rocának, Oscar Espinosának és Oswaldo Payának.

Vajon javasolta-e nekik, hogy ha a Castro-utáni érában netán egyikük ügyvédi irodát nyitna, akkor vegye fel társának a kubai politikai foglyok valamelyik kínzóját, mint ahogyan ő, Eörsi tette az ÁVH-s időkből való kegyetlenkedései miatt a köznyelvben „körmösnek” nevezett Bauer Miklóssal?

Vajon javasolta-e, hogy egy olyan vezetőt válasszanak meg miniszterelnöküknek, aki a Disznó-öbölbeli emigráns partraszállás után játszotta az ottani „pufajkás” szerepét? Vagy netán válasszák kormányfőnek Néstor Rodriguez Lobainát, a Demokratikus Kubai Ifjúsági Mozgalom mostani vezetőjét?

Vajon tanácsolta-e azt, hogy a Juventud Rebelde lapot adják el annak a Sorosnak, aki a fordulat után e lap, a Magyar Nemzet felé nyújtotta ki kezét?

Javasolta-e nekik, hogy a Granmát, a castroista kommunisták szócsövét tartsák változatlanul az újság korábbi vezetése kezében?

Hogy egy ottani kisebbség minden csatornán minden órában azt üvöltse a kubai nép képébe, hogy rasszista? Hogy minden nemzeti kincset adjanak el áron alul részben az egykori kommunistáknak, részben amerikai konszerneknek? Hogy a tengerparti Malecónból nyíló utcák mindegyikében lévő lakóházakat vásárolja fel a Floridában élő kubai emigráció?

Hogy a volt titkosszolgálati verőlegények fiaiból alakítsanak olyan neoliberális-neokonzervatív pártot, mint amelyikhez Eörsi tartozik?
Hogy privatizálják a nulla forintból jól mûködő kubai egészségügyet?
Hogy az iskolában José Marti se legyen kötelező tananyag, nehogy a kubai nemzet nemzetként merje magát érezni?

Eörsi jót bulizott Kubában. A kubaiak nem érdekelték.

Az emberi jogok és a politikai foglyok pedig a legkevésbé. Ugyanis szögezzünk le néhány tényt. Fidel és Raúl Castro szörnyû diktátorok. De még nekik se jutna eszükbe, hogy a körbejáró „fehér dámák” szemét rendőri alakulatukkal kilőjék.
Vagy bárkit azért veressenek rendőrségükkel félholtra, mert a kubai zászlót meri a magasba tartani.

Több tízezer politikai fogoly Kubában? Nem kellett volna Eörsinek legalább egy órát eltöltenie tájékozódással mielőtt elindul vagy mielőtt a világ egyik legnaivabb és leghiszékenyebb médiafogyasztóinak, a magyar közönségnek feltálalja hazugságait?

A Határok Nélküli Tudósítók adatai szerint Kubában 2005 januárjában 294 politikai fogoly volt.

Az Amerikai Egyesült Államok kormánya 2006. június 13-i közleményében utalt arra, hogy az Európai Unió egy nappal korábban kiadott elítélő nyilatkozatában 330 politikai fogolyról tett említést. A világ legnagyobb emberjogi szervezete, az Amnesty International szerint 2006 végén a kubai börtönökben összesen 69 „lelkiismereti okokból bebörtönzött” ember raboskodott.

A Kubai Emberjogi és Nemzeti Megbékélési Bizottság idei, július 5-én nyilvánosságra hozott jelentése pedig 246 politikai fogolyról tud. Ami még mindig kevesebb, mint Fulgencio Batista idején, amikor rendszere megdöntésekor mintegy ezer embert tartott börtönben (a becslések 500 és 1500 közöttiek). De semmiképpen nem „több tízezer”.

Érdekes módon Eörsi korábban nem mutatkozott ennyire érzékenynek az emberi jogok megsértésére és a politikai foglyok létezésére. Lapunk 2003 augusztus elején arról adott hírt, hogy az évek óta felszámolás alatt álló egykori állami fegyverkereskedő cég, a Technika Külkereskedelmi Vállalat jogerősen kártérítési pert nyert Kuvait ellen.

Hivatalosan zavart titkolózást és némi belpolitikai hullámverést okozott a Párizsban született ítélet. A vesztes Kuvait államot az Eörsi és Társai Ügyvédi Iroda nagyágyúja, Bauer Miklós képviselte.

Eörsi Mátyás egyébként 1997 márciusától a kormányváltásig a Külügyminisztérium politikai államtitkára volt. Erről a Kuvaitról írta 1996 februárjában az Amnesty International: A szervezet „törvénykívüli kivégzések, eltûnések és kínzások eseteit vizsgálta Kuvaitban, valamint figyelemmel kísérte a politikai foglyok és a lelkiismereti okokból bebörtönzöttek tárgyalásait.

A szervezet kegyelmet kért a halálraítéltekért. Ismételten sürgette a kuvaiti hatóságokat, hogy teljes mértékben vizsgálja ki az emberi jogsértéseket és ismertette velük aggodalmát a rögtönítélő bíróság és az állambiztonsági bíróság előtt folyó igazságtalanságokról”. Mintha a Bauer-Eörsi tandem akkoriban kevéssé lett volna érzékeny az emberi jogok megsértésére.

Egy ember változását – legyen az bármilyen látványos is – persze méltányolni kell, főként, ha az jó irányba fordul. Eörsi ma már a kubai politikai foglyokért aggódik. Hol van az idő, amikor még Eörsi és frakciójának koalíciós miniszterelnöke, Medgyessy Péter, a kommunista idők D-209-es ügynöke úgy találta, hogy a kubai Varaderón érdemes élveznie a mojítót és a mai kubai állapotokat tekintve a valóban orwelli hangzású „Cuba libre” koktélt?

Utoljára pedig térjünk vissza a „dámákra”. Eörsi véleményével ellentétben a jelek szerint a világtól egyáltalában el nem vágott fehérruhás asszonyok honlapja (damasdeblanco.com) szerint a három európa tanácsi küldött augusztus 31-én tér vissza Havannába, és ott szeptember 7-ig kíván maradni. Ezt Eörsi elfelejtette elmondani a magyar nyilvánosságnak. Úgy látszik, Eörsiék élvezték a rettegést. Nem volt nekik elég belőle.

Lovas István

Click Here to Read More

Gyurcsányi seggnyalás

Szent - Iványi szerint keményebbnek kellett volna lennünk a vízumkérdésben

| 2007. augusztus 11., szombat 16:08

A Szabad Demokraták Szövetsége értetlenül áll a döntés előtt, hogy Magyarország egyedüliként nem írta alá a régió országainak tiltakozó jegyzékét az amerikai vízummentesség kiterjesztése érdekében.

Szent-Iványi István, az SZDSZ Külügyi Kabinet vezetője úgy nyilatkozott, lehetségesnek tarják, hogy ennek a lépésnek van méltányolható indoka, ezt azonban sem a kormány, sem a minisztérium a mai napig nem tárta a nyilvánosság elé. A régió minden országának érdeke a közös fellépés, hiszen a kérdés mindannyiunkat egyformán érint.

A mielőbbi vízummentesség Magyarország érdeke az SZDSZ-es politikus szerint.

Click Here to Read More