Feltehetően biztonsági őrök vertek meg két mulatozó fiatalt a Szigeten, még pénteken. A Sziget szervezői szerint a támadók civilként mulattak, nem nekik dolgoznak.
Csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét egy fiatal férfinak a Szigeten. A fiút és barátját feltehetően biztonsági őrként dolgozó támadók verték eszméletlenre.
A biztonsági őrök nem a Sziget fesztivált biztosító cégnek dolgoztak, civilként tartózkodtak a Szigeten, mondta el a fesztivál sajtófőnöke, Vető Viktória.
A két áldozat pénteken egy sátorban mulatozott, amikor szóváltásba keveredett néhány vendéggel. Nem sokkal később két, általuk biztonsági őrnek vélt idegen lépett hozzájuk, és szó nélkül ütlegelni kezdte őket.
Mindkét fiút fejbe rúgták, amitől azonnal elvesztették eszméletüket. Egyikük kis híján megfulladt, de a gyors orvosi beavatkozás megmentette az életét. Mindkettejük állkapcsa eltört.
2007. augusztus 13., hétfő
Eszméletlenre vertek két fiút a Szigeten
Nem kap börtönt a Potter-korú kalózfordító
index
Franciaországon nem perel a kalózfordítások miatt a Harry Potter-könyveket megjelentető kiadó. Egy tizenhat éves fiú már az angol verzió megjelenése utáni napokban elkezdte neten közzétenni a Harry Potter and the Deathly Hallows című kötet francia verzióját.
Miután J.K. Rowlinggal is egyeztettek, a Harry Potter-könyvek francia kiadója, a Gallimard úgy döntött, hogy nem perelik be azt a tizenhat éves fiút, aki az utolsó rész kalózfordítását az interneten publikálta, jelenti az AFP . A kiadó állítása szerint a céljuk mindössze az volt, hogy "leleplezzék azokat a szervezetten működő fordítókat, akik összehangolt munkával próbálnak hasznot húzni a közönség érdeklődéséből."
A srác profi munkát végzett
A névtelen diákot múlt héten tartóztatták le [3], de csak rövid ideig tartották benn. A rendőröknek elmondta, hogy nem akart pénzt keresni a fordítással. A hatóságokat elsősorban az lepte meg, hogy a fiú "szinte profi munkát" végzett. Míg a hivatalos verzió Franciaországban csak októberben jelenik meg, a diák már azután pár nappal feltette az internetre az első pár fejezetet, hogy az angol verzió a boltokba került. Néhány nappal később az egész könyvvel elkészült, de a webszájtja azóta már nem elérhető.
Nem egészen két héttel ezelőtt a magyar Animus Kiadó is pert fontolgatott a magyar kalózfordítók ellen. Balázs István, az Animus vezetője arra is figyelmeztetett, hogy a hobbifordítók tevékenysége akár szabadságvesztéssel is járhat. Magyarországon a Harry Potter-sorozat befejező része csak februárban jelenik meg.
2007. augusztus 11., szombat
Gyurcsányi seggnyalás
Szent - Iványi szerint keményebbnek kellett volna lennünk a vízumkérdésben
| 2007. augusztus 11., szombat 16:08
A Szabad Demokraták Szövetsége értetlenül áll a döntés előtt, hogy Magyarország egyedüliként nem írta alá a régió országainak tiltakozó jegyzékét az amerikai vízummentesség kiterjesztése érdekében.
Szent-Iványi István, az SZDSZ Külügyi Kabinet vezetője úgy nyilatkozott, lehetségesnek tarják, hogy ennek a lépésnek van méltányolható indoka, ezt azonban sem a kormány, sem a minisztérium a mai napig nem tárta a nyilvánosság elé. A régió minden országának érdeke a közös fellépés, hiszen a kérdés mindannyiunkat egyformán érint.
A mielőbbi vízummentesség Magyarország érdeke az SZDSZ-es politikus szerint.
Vizezett sör a Szigeten?
Mi igaz a Sziget-sör legendájából?
Stöckert Gábor - stoki@mail.index..hu
| 2007. 08. 10., 16:00
Első nap a Szigeten, reggel nyolc óra. Tömeg sehol, a K-hídnál még unatkoznak a szekusok, egyikük alaposan át is túrja a hátizsákomat. A fényképezőgép alatt talál egy kellően gyanús formájú csomagot és kérdezősködni kezd. "Azok objektívek a fényképezőhöz" – hazudom, mire az inkálos int, hogy mehetek. Valójában kis dunsztosüvegek lapulnak a táskám alján (üveget nem szabad bevinni, ezért a kamuzás), negyed óra múlva már sörmintákat csempészek ki bennük a Szigetről.
A vizezett sör legendájának próbálok utánajárni.
Mindenki hallott már róla. A Szigetre külön sör készül, ami gyengébb annál, mint amit a boltban lehet kapni. Öcsém kollégája mesélte, hogy a sógora sörgyárban dolgozott, és ott hektószám öntötték a kész sörbe a vizet. Haverom múltkor is megivott belőle ötöt és alig érezte. Csak a csónakháznál tuti, hogy rendes sört kapsz, mert a szervezők is ott isznak. És még sorolhatnánk a legendákat. Az elővizezett fesztiválsör a vendéglátóipar Keyser Sözéje [1]: elhitette az emberekkel, hogy létezik, aztán eltűnt.
Legalábbis eddig senki nem tudta igazolni a létezését. Majd én, gondoltam nagyot, és beállítottam három dunsztosüvegnyi sörrel a Központi Élelmiszertudományi Kutatóintézethez, hogy ugyan már, tessék nekem megmérni ezeknek az alkoholtartalmát. Az első üvegben a Sziget olcsósöre, az Arany Ászok volt, a másikban a drágább Dreher, a harmadikban pedig a kontrollcsoport, egy városi kocsmában csapolt Arany Ászok (a Szigeten mindenhol ugyanazt a sört csapolják, ezért volt elég onnan két minta). A két Ászokot a szemem előtt csapolták, látszólag trükközés nélkül, a Drehert viszont – és ez fontos lesz a későbbiekben – három pohárból lögybölték össze.
Szigorú szabványok
A söröket gyártó Dreher Sörgyárak Zrt. szerint természetesen a sör nem vizezve kerül a hordókba. "Amikor a sör készül, nagyon nagy mennyiséget főzünk belőle, nem úgy történik, hogy ez a sör a Szigetre fog menni, ez meg nem" – magyarázza Agócs Mónika, aki a cégnél a vállalati kapcsolatok vezetője. "Nem különböztetjük meg, hogy melyik hordó jut el a fesztiválra. A sör tőlünk nagykereskedőkhöz kerül, ők szállítják a Szigeten levő vállalkozóknak. Soha nem is akartuk, hogy ez máshogy működjön."
Agócs szerint ha nem lenne technikai akadálya, akkor sem állna a sörgyár érdekében vizezni a sört. "Több mint 256 ellenőrzőponton megy át a sör, rengeteg szabványnak kell megfelelnünk, ellenőriz bennünket a fogyasztóvédelem, az ÁNTSZ, az élelmiszerfelügyelet, mivel jövedéki adós termékről van szó, a Vám- és Pénzügyőrség, és természetesen legfőbb minőségellenőrünk a fogyasztó – hamar kiderülne, ha vizeznénk."
"A gyártónál tényleg nincs lehetőség ilyesmire" – mondja neve elhallgatását kérő informátorom, aki évekig gyártósorokat állított össze és felügyelt az egyik legnagyobb hazai sörgyárnál. "Szigorúan szabályozott gyártási technológiának kell megfelelniük, folyamatosan ellenőrzik őket. Az alkoholtartalmat is rendszeresen mérik, és akár több, akár kevesebb, mint az üvegen levő érték, a gyár komoly büntetést kap." Azt is megtudom, hogy ugyanaz a sör kerül a dobozokba, üvegekbe és hordókba, a gyártási folyamat csak apróságokban különbözik.
Azért a víz az úr
A sör felvizezésére tehát csak a kocsmákban van lehetőség, és informátorom már sorolja is a legnépszerűbb módszereket. "Egy bonyolult szelep van a hordó tetején, ezt egy kis fémtüske tartja a helyén. Ha a tüskét kitörik, rá lehet tölteni vizet a sörre és szén-dioxiddal ki lehet nyomatni." A beavatkozás hátulütője, hogy tönkreteszi a hordó szelepét. Agócs Mónika szerint a meghekkelt hordókat a sörgyár nem veszi vissza, informátorom azt állítja, hogy ennek ellenére sokan próbálkoznak a módszerrel.
A másik népszerű metódus, hogy olyan pohárra csapolják rá a sört, aminek az alján van egy kis víz. Éppen ezért mindig gyanús, ha a pult magas, a sörcsap viszont alacsonyan van, és a kuncsaft nem látja, hogy mit ügyködik a csapos. Akadnak olyan kocsmárosok is, akik működési engedélyüket kockáztatva álcázott szódáscsapot szerelnek a sörcsapok közé. Sört vizezni viszont olyan helyeken úgy a legkönnyebb, ahol pincér is van, és a vevő egyáltalán nem látja, hogyan csapolják a folyékony kenyeret.
"Mi mindig az üdítőgép szódájából töltöttünk rá a sörre" – mondja Peti, aki évekig dolgozott csaposként egy, a kispénzű főiskolások körében népszerű belvárosi krimóban. "A kocsmai alkalmazottak elég keveset kapnak, általában minimálbérre vannak bejelentve. Nap végén viszont elszámolás van, ahol az italfogyást mérik. Négy deci sörre csapoltunk egy deci szódát, úgyhogy tíz korsó sörön nyertünk kettőt."
A fenti módszerek nehezen alkalmazhatók a Szigeten. A fesztiválkocsmákban eleve nincs vízcsap, és a vendég látja, hogy mit csinál a csapos. "Egyébként nincs is idő arra, hogy vizezzünk" – fogalmaz Feri, aki több Szigetet dolgozott végig csaposként a nagyszínpaddal szemközti egyik legforgalmasabb helyen, az E-Klub bódéjában. "Olyan gyorsan kell adni a söröket, hogy nem lehet trükközni. Amikor én dolgoztam, egy ember csak csapolt megállás nélkül, a többi hordta, és még így is alig bírtuk."
A Dreher ellenőrökkel próbálja elejét venni a stikliknek. "Folyamatosan kint van a Szigeten egy csapat, mennek körbe, figyelik a csaposokat, és segítenek, ha valamilyen technikai probléma van" – mondja Agócs. Ennek ellenére akadnak próbálkozók. "Kilencvenvalahányas Szigeten volt, melón kívül, civilként kértem sört a haverommal" – meséli informátorom, aki maga is tagja volt egy ellenőrcsapatnak. "Kaptunk két vizes löttyöt, mire elővettem az igazolványom, és megmutattam a csaposnak. Rögtön jött két újabb korsó." Szóval nem árt ébernek lenni, nem biztos, hogy a Sziget mind a 250 sörcsapjánál rendes csaposok dolgoznak.
Meleg sör, állott sör
Sokszor előfordul, az is, hogy a sör egyszerűen nem megfelelő minőségű, ezért gondolja a vendég vizezettnek. Minden hordóban ugyanaz a sör van, de nem mindegy, hogyan bánnak vele. Nem jó például, ha a hordó nagyon felrázódik. Informátorom szerint a szakemberek között van olyan, aki a sör ízéről meg tudja állapítani, hogy aszfaltúton vagy földúton szállították. És a Szigeten akkor sem kell rögtön vizezett sörre gyanakodni, ha több korsótól leszünk részegek, mint általában. Egy ekkora fesztiválon rengeteget mozog az ember, természetes, hogy nagyobb alkoholbeviteltől kerül minősíthetetlen állapotba, mintha egy kerthelyiségben terpeszkedve tompítaná magát.
Az is árt a sörnek, ha nem hűtik le rendesen a hordót. A Szigeten sokszor – különösen a forgalmas helyeken – ezt a hibát követik el. Ez nemcsak azért gond, mert nem lesz elég hideg a sör, hanem azért, mert ilyenkor az ital kelleténél a jobban felhabzik, amikor ráeresztik a szén-dioxidot. Fesztiválokon gyakran látni, hogy a csapos ilyenkor egy külön korsóba kotorja le a habot, és amikor a habos korsó leülepszik, azt is rátölti egy következő korsóra. Az ide-oda töltögetés persze nem tesz jót a sör minőségének, és mint látni fogjuk, némi trükközési lehetőséget is magában rejt.
Népszerű tévhit, hogy a sör olykor azért nem jó, mert "kicsapolják a hordó alját". A sör mindig a hordó aljáról érkezik, mert a nyomás felülről megy a hordóba, és a sör minősége a hordón belül egyenletes. Napon tárolt hordóban viszont beindulhat egy romlási folyamat (ezért is fontos a megfelelő hűtés), és akkor valóban kevésbé lesz finom a sör. Illetve gond lehet abból is, ha a kocsmárosok megspórolják a megfelelő tisztítást: minden nap végén le kell szerelni a hordókat, és csapolófejektől a csapolókarokig át kell mosni a teljes rendszert. Ha ez elmarad, a sör néhány óráig a csőben állhat, amit aztán kicsapolnak az első másnapos punknak.
Hígjáték
A fentieket erősítette meg házi tesztünk eredménye is. A kutatóintézet szakvéleményében 39,3, 32,1 és 30,7 g/l-es alkoholtartalmak szerepeltek, ezeket nagyjából nyolccal kell osztani, hogy megkapjuk a sörösüvegekről ismerős százalékértéket (az alkohol fajsúlya 0,789 g/cm3).
A szemem előtt, trükkök nélkül csapolt szigeti Arany Ászok alkoholtartalma így körülbelül 4,9 százalék lett, ami a mérés hibáját (+/- 5 százalék) belekalkulálva nagyjából kiadja a márka 4,5 százalékos értékét. A Szigeten csapolt Dreher jóval gyengébben teljesített, 4 százalékos eredményével messze elmarad az 5,2 százalékos várt értéktől. Ezt a sört trükkösen, több pohárral bűvészkedve csapolták, illetve öntötték össze kora reggel, amikor a csaposoknak még lehet idejük vizezésre. A jelek szerint most volt is, valószínűleg az egyik pohárban felvizezett sör volt, a csapos nagyjából hozta a tíz korsón nyert két korsó arányát, amit Peti említett. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezt a sört olyan helyen vettem, ami nem csak a Sziget hetében üzemel.
A teszt meglepetése volt, hogy legrosszabban a kontrollcsoportnak szánt városi Arany Ászok szerepelt, 4,5 helyett csak 3,8 százalékos volt. Az eredménnyel visszamentem az inkriminált kocsmába, ahol a meglobogtatott szakvélemény megtörte a csapost. Emberünk megsúgta, hogy náluk bizony vizezik a sört. A technikát nem volt hajlandó elárulni, de mivel a csapoláskor látszólag nem volt gond, tippemet a hordóhekkelős technikára adom le.
Három mintából tehát kétszer sikerült vizezet sört kapni, ami nem túl biztató. Megnyugtató viszont, hogy a szándékosan vizesre főzött fesztiválsör mítosza megdőlt, és hogy a Szigeten elvileg kevés a lehetőség a trükközésre. A sörgyár nem sáros, viszont nem árt, ha a pultnál figyelik, mit csinál a csapos. Bizodalmuk az Úrban legyen, és tartsák nedvesen a torkukat.
Orsós jutalomüdülése New-Yorkban
Orsós-Jakab Lászlót rossz nyelvek szerint Gyurcsány személyes bosszúból küldte a new-yorki magyaroknak. Kifütyültetek, rohadt nácik? Akkor nesztek, itt egy meleg roma (buzi cigány) a Magyar Kulturális Intézet élére:
Szerénység, Orsós elvtárs, szerénység!
2006. október 06.
Hogy mi történt? Orsós talán felment a Holdra, feltalálta a rák ellenszerét, megfékezte a madárinfluenzát, ezreket mentett ki égő házból, percekkel javította meg a 100 méteres síkfutás világrekordját, kiütötte Muhammad Alit? Nem. Elhelyezett két plakátot a Times Square közelében, a többi tízezer plakát között, ott, ahol különben plakátokat szoktak elhelyezni. Ez a nagy siker. Gratulálunk, éljen, éljen, éljen. (A cikkhez kattints a címre)
Bástya elvtárs mondta azt a Tanú című filmben, amikor Virágh elvtársat magával ragadta a hév, és botor módon dicsekedni kezdett Pelikán József gátőrrel, mint tanúval, hogy “Szerénység, Virág elvtárs, szerénység!” Hozzátéve még azt is: “ha van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység”. Ha Bástya elvtárs most elolvasná azt az interjút, amit Orsós László Jakab, a Magyar Kulturális Intézet igazgatója adott lapunknak, abból az alkalomból, hogy formabontó módon két plakáttal letudta az 1956-os forradalom 50. évfordulóját (erre mondja Kohn bácsi, hogy “ügyes”), s amelyben egyfolytában valamiféle sikerről beszél, a legkevesebb, amit mondana: “Szerénység, Orsós elvtárs, szerénység!” Orsós már az első bekezdésben arról beszél, milyen nehéz út vezetett “a sikerhez”. Mihez? Újra el kell olvasni. A “sikerhez”. És aztán másról sem hallunk, csak arról, micsoda személyes hitelességre volt szükség, milyen meggyőző volt az ő hitük, milyen nagyszerűek voltak ők, és mennyire kellett ez ehhez a fantasztikus sikerhez. Micsoda akadályokat küzdöttek le! Meg kell jegyeznem, hogy a magam részéről mindig támogatólag nyilatkoztam erről a projektről, éppen azért, mert sokan támadták, és kétségbevonták bárkinek azt a jogát, hogy úgy emlékezzen meg 56-ról (karácsonyról, Anyák Napjáról, a nyusziról), ahogyan ő akar. De valamiféle “sikerről” eddig szó sem volt, arra nem gondoltunk, hogy majd hallelujázni kell, és dicsőíteni a nagy Orsós Jakabot, hogy már megint milyen fantasztikus volt. Arról nem beszélve, hogy ebből az interjúból már az is világos, hogy az egész plakátozás igazi célja nem az, hogy 1956-nak, hanem a nagyon eredeti, nagyon okos és nagyon ügyes Orsós László Jakabnak állítson emléket. Nem 1956 a nagy, hanem Orsós, és az ő ötlete. Ha csak ezt olvasnám, azt hinném, hogy még senki nem helyezett el két nyavalyás plakátot az utcán, egyedül Orsós Jakab, még jó hogy idejött New Yorkba, nélküle hülyén halunk meg. De most így ámuldozva olvashatjuk, hogy újabb magyar siker született. Hogy mi történt? Orsós talán felment a Holdra, feltalálta a rák ellenszerét, megfékezte a madárinfluenzát, ezreket mentett ki égő házból, percekkel javította meg a 100 méteres síkfutás világrekordját, kiütötte Muhammad Alit? Nem. Elhelyezett két plakátot a Times Square közelében, a többi tízezer plakát között, ott, ahol különben plakátokat szoktak elhelyezni. Ez a nagy siker. Gratulálunk, éljen, éljen, éljen. És mik voltak a nagy akadályok, amelyeket le kellett győzni? Biztos sárkányok állták az útját, esetleg utcai harcokban kellett bevenni a Times Square-t, oroszlánok elé vetették a hőst, vagy tűzön kellett Orsósnak átkelnie. Nem. A plakáthely bérleti díjáról kellett megegyeznie. És sikerült? Igen? Ingyen megszerezte? Nem. Negyven százalékot engedtek el. Hurrá. Anélkül, hogy az árakat nagyon vizsgálnánk, jegyezzük meg: azon a helyen ennél sokkal többért nem lehet eladni plakáthelyet. A poszterek az út rosszabbik oldalán vannak, a kocsiban az ember nyaka kicsavarodik, ha azt az oldalt látni akarja, a másik irányból viszont semmi nem is látható. Gyalog pedig nem jár ott 65 ezer ember, főleg aki a nyakát tekergeti, olyan nem. Ha mégis, hamarosan megtelnek a kórházak nyakcsigolyatöréssel beszállított járókelőkkel, akik mind a lyukas zászlót akarták látni, csak egy percre. Magyarul: ez jutott, ezt voltak hajlandók odaadni ennyiért. Mivelhogy nem a legjobb hely. Ez volna hát a nagy siker... A siker az lett volna, ha egy vasat nem fizetünk, és a plakátok a tér közepén vannak, a 42. utcánál. A hirdető cég különben már évek óta arra vár, hogy egy Orsós Jakab végre beessen az ajtón, és ehhez hasonló, biztos állami pénzt hozzon, mert a hirdetők egy része lassan, részletekben és késve fizet, de a magyar állam úgy perkál, mint a katonatiszt. Vagyis, ilyen nagy ellenállás közepette kellett keresztülvinni a hőstettet. Harcolni nyilván kellett, mert a hirdetőcég megérezve az állami pénz szagát, igyekezett minél nagyobb árat szabni, és minél rosszabb helyet adni, ennyi sikerült. És most van két plakátunk a plakáttengerben, amit alig lehet látni. Ez is egy színfoltja az évfordulónak, de hozsannázni ezért még nem kéne. Most mégis játsszunk el a gondolattal, hogy valóban siker az, amit Orsós produkált. Mindenki ér el kisebb-nagyobb sikereket a munkájában, de olyan ember kevés van, aki ezt úgy hirdeti magáról, mint Orsós. Ezért kapja különben a fizetését. Vajon, helyes-e, ha e plakátok nyomán nem 1956-ról, nem a forradalom hőseiről, hanem a nagy Orsós Jakabról kell beszélni, és ő ezt nyomja a magyar és az amerikai médiában? De ne csodálkozzunk. Egy olyan ember, aki állítólag a zsebében vitte a terveket egy fogadásra, hogy megmutassa Gyurcsánynak, az csakis az önpropagandából él. Ez az egész plakátosdi semmi másra nem kellett, mint erre a pillanatra: “miniszterelnök úr, zseniális embere van New Yorkban”. Tessék őt használni. 56? Ugyan már.
Bartus László
cikk
Szcientológusok védelmében
Részünkről kiváncsian várjuk a listát :-D
Vélhetőleg soha sem fog elkészülni
Hírszerző.hu:
Leplezzük le együtt a 100 legbefolyásosabb zsidót!
Gavra Gábor
2007. augusztus 09., 06:54
A magyar jobboldal szabadságellenes törekvéseinek célpontja ma a Szcientológia Egyház, ez a nem éppen rokonszenves képződmény. De ha ma nem kelünk a védelmére, holnap bármelyikünk sorra kerülhet.
Hermann Göring
Miután a Fidesz-közeli Heti Válasz mai száma nyilvánosságra hoz egy listát azon honfitársaink a nevével, akiket nevezett közlöny a 100 legbefolyásosabb magyarországi szcientológus közé sorolt, szerkesztőségünk pályázatot hirdet 100 zsidó, akivel sose húzz ujjat, 200 református, akikkel jobb lesz vigyázni, 500 zavarba ejtő katolikus, illetve 50 homoszexuális, akin az ország jövője múlik címmel.
A listák összeállításának módszertana szolgai módon követi a polgári hetilap szerkesztési elveit. A Hírszerző külön e célra kiképzett munkatársai a Google keresőjébe egymás után beírják a "zsidó", "izraelita", "bibsi", "Jordán-pozitív", "református", "kálvinista", "kálomista", "eretnek", "katolikus", "pápista", "bálványimádó", "meleg", "homoszexuális", "buzi", valamint "homár" kifejezéseket.
Amikor ezzel végeztek, azokat a személyeket, akiknek a neve olyan találatokban szerepel, amelyekben a fenti kifejezések is megtalálhatóak, és akiket szerkesztőségünk ezen felül "befolyásos" személynek, illetve "közszereplőnek" minősít, és akikhez különösebb utánajárás nélkül tudunk elérhetőséget szerezni, felhívjuk, és "Igaz-e, hogy maga buzi?", "Kapcsolatban áll-e a római katolikus egyház nevű nemzetközi hálózattal?", illetve a "Hány izraelita volt az Ön nagyszülei között?" típusú ravasz keresztkérdésekkel késztetjük színvallásra.
*
Bármennyire abszurdnak tűnik is a fenti gondolatkísérlet, a Heti Válasz és a polgári újságírás valósága túlszárnyalta. A hetilap egyáltalán nem tréfált, amikor a 100 legbefolyásosabb szcientológus listájának megjelentetése mellett döntött, rajta olyan elképesztően befolyásos közszereplőkkel, mint egy műszaki áruházlánc, egy munkaközvetítő cég, egy szerszámforgalmazással (!) foglalkozó kft., vagy éppen egy vidéki reklámügynökség tulajdonosa.
A Listából, Amely Mától Borzongással Vegyes Rettegéssel Tölt El Minden Derék Magyar Állampolgárt, olyan döbbenetes titkok derünek ki, mint hogy az elképesztően befolyásos szcientológusok beépültek a reklámbizniszbe (igaz, egyelőre Nyíregyházán), számítástechnikai eszközöket forgalmaznak, sőt: akad köztük sci-fi író és szobrász is. Mindenhol ott vannak, gazdasági társaságokat hoznak létre, amelyeknek egy része egy idő után - kapaszkodjunk meg erősen - nevet változtat; egy szó mint száz: a szcientológusok többnyire vállalkoznak, üzletelnek, kereskednek, esetleg művésznek álcázzák magukat - biztosan nyerészkedni akarnak a rohadékok, azért.
Ami a lista megtekintését követően elsőként az olvasó eszébe jut, az természetesen nem más, mint hogy ugyan, mi köze is van neki "a tesztvásárlással foglalkozó Adasi Bt. vezetőjének" vallási meggyőződéséhez. Vagy éppen azon túl, hogy erősen kínozza a kérdés, vajon miért lett egyszer csak az Orbitrade Kft.-ből OT 3000 informatikai Kft., ugyan miért kívánkozik a Heti Válaszba, hogy a cég ügyvezetője "a szcientológus Föld Egyesület elkötelezettjeként fogadalmat tett a bolygó megmentésére". Szerkesztőségünk tagjai között például legjobb tudomásunk szerint egy sem akad, aki egy halandó számára roppant nehezen elképzelhető esetben bolygónk védelmére kelne, de ettől még elképzelhető, hogy más emberek ehhez hasonló furcsa és gyermeteg hobbinak hódolnak.
*
Bizonyos értelemben a Heti Válasz választása telitalálat: a szcientológiát összes furcsa, bárgyú és hátborzongató tanításával együtt nehéz lenne a legrokonszenvesebb általunk ismert eszmerendszerek közé sorolni. A szcientológusok jelentős része - ahogy mi képzeljük - rendkívül kellemetlen alak, így arról a férfiúról se tudunk nagyon mást gondolni, aki az egyházhoz közel álló Pazar Nők című lap internetes változatán így reagált a Nagy Könyv című tévéműsor megszületésének hírére: "áldom azt a nemes elmét, akinek fejéből kipattant e szellemépítő, tudaterősítő, briliáns ötlet".
A Heti Válasz valószínűleg nem véletlenül találta meg éppen ezeket az embereket. Ugyanúgy, ahogy a magyar jobboldal 1993-ban a szelíd, de a rendszerváltás éveiben kisebb kultúrsokkot okozó külsejük miatt könnyen azonosítható Krisna-tudatú honfitársainkat, 1998-99-ben pedig a liberális pártoz fűződő kapcsolatai miatt eleve gyanús Hit Gyülekezetét szemelte ki arra, hogy a közvélemény előtt veszélyes szektaként feltüntetve őket támogatást szerezzen legfontosabb törekvései egyikéhez, a vallás- és lelkiismereti szabadság magyarországi korlátozásához.
A szcientológusokkal szembeni - valószínűleg jórészt megalapozott - előítéleteket eszközül használva a jobboldal ismét napirendre veheti a vallásszabadság korlátozásának kérdését, amely ugyanúgy vesszőparipája lett az utóbbi másfél évtizedben, mint a baloldalnak az állítólagos náciveszély ürügyén a szólásszabadság megkurtítása.
A magyar jobboldal szabadságellenes törekvéseinek célpontja ma a Szcientológia Egyház, ez a nem éppen rokonszenves képződmény. De ha ma nem kelünk a védelmére, holnap bármelyikünk sorra kerülhet.
Szánalmas zsebhitlerek a magyar foci élén
Szánalmas, sírjunk együtt:
A világ legszarabb focijának vezetői megtiltották, hogy anyázhassák őket:
Boros szerint az sem rémíti meg őket, hogy az MLSZ legutóbbi döntése nyomán súlyos büntetésre számíthatnak azok a klubok, melyek szurkolói akár az ellenfelet, a játékvezetőt, vagy az MLSZ vezetését szidják a találkozó során.
teljes cikk az indexszen